Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)
Tanulmányok - Fülei-Szántó Endre: Auxiliaritás vagy determináció [Auxiliarity or determination] 200
210 FÜLEI-SZÁNTÓ ENDRE 7. Auxiliaritás A módosítás vagy auxiliaritás fogalmait hosszasan lehetne tárgyalnunk, de ragadjunk ki két tendenciát a nyelvészet irodalmából. Az egyik — és ez végezte a sokkal hatalmasabb munkát — megőrizte munkájában a történeti módszert és a ,,deszemantizálódás" vagy ,,grammatikalizálódás" fogalmából indul ki.22 A valamikor konkrét tartalmú segédigék jelentésileg kiüresedtek és ma már csak reláció-szerepük van, jelentést már csak az igeneves formájú ige hordoz. Az olyan deszkripciók, amelyek így közelítik meg a problémát ,,álszinkrón" munkáknak tekinthetők. A másik felfogás formailag definiálja a segédigét. Ezek a definíciók legtöbbször tágak. POTTIER23 például ekképp határozza meg: Segédige minden olyan ige, amely egy másik igének mellékes kísérője ugyanazon az igei szintagmán belül. ROCA PONS24 így határozza meg: ,,A segédige lényegében arra szolgál, hogy egy igefogalom által determinált modalitást fejezzen ki." A spanyol Academia Real nyelvtana25 így ír erről: „Segédigéknek nevezzük őket, mert segítségül szolgálnak összetett igeidők szerkesztésére és azért is, mert a ser (lenni) igével, ez egyik, amelyik e csoportba tartozik, pótolható a tárgyas igék szenvedő igeragozása, mely tulajdonképpen hiányzik nyelvünkből." E hibrid megfogalmazás után taxatíve felsorolja még a szükségesség kifejezésére szolgáló tener que, deber és deber de igéket, valamint a dejar, estar, llevar és quedar igéket. Sorolhatnánk tovább a híres spanyol nyelvtanok, sőt romanisztikai szakmunkák, történeti nyelvtanok meghatározásait. Meghatározás végeredményben csak kétféle lehet. Az egyik a nyelv oldaláról indul el, a másik a tartalom szintjéről. Ügy gondolom egy teljes meghatározásban mindkét megközelítésnek szerepelnie kell. Segédigének nevezzük mindazokat a ragozott (= személyragos) igéket, melyek kötött számúak egy nyelvben és a nyelv bármely igéjének igeneves formáinak egyikével (ritkán egyszerre többel) szócsoportot, többszavas igei kifejezést alkothatnak. E ragozott igealakok kivétel nélkül absztrakt tartalmúak, időt, aspektust, objektív és szubjektív modalitást, személyek közötti relációt, tartalmi pozitív vagy negatív intenzitást, közlést vagy érzelmet jelölnek. Két nyelvi jel viszonya aszerint is értelmezhető, hogy melyiknek a megjelenése követeli feltétlenül a másik megjelenését. Minthogy formailag a ragozott igealak a primer, és azt feltétlenül követnie kell az I. és II. alosztályban valamilyen igenévnek, úgy is felfogható, mint amelyik determinálja, meghatározza az igenév jelenlétét a beszédláncban. Az I. és II. alosztály igéi tehát abszolút igei determinánsok, a III. alosztály igéi pedig viszonylagos igei determinánsok. A determináció a formai kapcsolat elnevezése 22 JOSÉ ROCA PONS, Estudios sobre Perifrasis Verbales del Espanol. S. C. s. i. G. Madrid, 1953. RFE Anejo 67. 23 Lásd a 11. jegyzetben. 24 Lásd a 22. jegyzetet. 25 Lásd az 5. jegyzetben.