Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - Fülei-Szántó Endre: Auxiliaritás vagy determináció [Auxiliarity or determination] 200

210 FÜLEI-SZÁNTÓ ENDRE 7. Auxiliaritás A módosítás vagy auxiliaritás fogalmait hosszasan lehetne tárgyalnunk, de ragadjunk ki két tendenciát a nyelvészet irodalmából. Az egyik — és ez végezte a sokkal hatalmasabb munkát — megőrizte munkájában a történeti módszert és a ,,deszemantizálódás" vagy ,,grammatikalizálódás" fogalmából indul ki.22 A valamikor konkrét tartalmú segédigék jelentésileg kiüresedtek és ma már csak reláció-szerepük van, jelentést már csak az igeneves formájú ige hordoz. Az olyan deszkripciók, amelyek így közelítik meg a problémát ,,álszinkrón" munkáknak tekinthetők. A másik felfogás formailag definiálja a segédigét. Ezek a definíciók legtöbbször tágak. POTTIER23 például ekképp határozza meg: Segédige minden olyan ige, amely egy másik igének mellékes kísérője ugyanazon az igei szintagmán belül. ROCA PONS24 így határozza meg: ,,A segédige lényegében arra szolgál, hogy egy igefogalom által determinált modalitást fejezzen ki." A spanyol Academia Real nyelvtana25 így ír erről: „Segédigéknek nevez­zük őket, mert segítségül szolgálnak összetett igeidők szerkesztésére és azért is, mert a ser (lenni) igével, ez egyik, amelyik e csoportba tartozik, pótolható a tárgyas igék szenvedő igeragozása, mely tulajdonképpen hiányzik nyel­vünkből." E hibrid megfogalmazás után taxatíve felsorolja még a szükségesség kifejezésére szolgáló tener que, deber és deber de igéket, valamint a dejar, estar, llevar és quedar igéket. Sorolhatnánk tovább a híres spanyol nyelvtanok, sőt romanisztikai szak­munkák, történeti nyelvtanok meghatározásait. Meghatározás végeredmény­ben csak kétféle lehet. Az egyik a nyelv oldaláról indul el, a másik a tartalom szintjéről. Ügy gondolom egy teljes meghatározásban mindkét megközelítés­nek szerepelnie kell. Segédigének nevezzük mindazokat a ragozott (= személyragos) igéket, melyek kötött számúak egy nyelvben és a nyelv bármely igéjének igeneves formáinak egyikével (ritkán egyszerre többel) szócsoportot, többszavas igei kifejezést alkothatnak. E ragozott igealakok kivétel nélkül absztrakt tartal­múak, időt, aspektust, objektív és szubjektív modalitást, személyek közötti relációt, tartalmi pozitív vagy negatív intenzitást, közlést vagy érzelmet jelölnek. Két nyelvi jel viszonya aszerint is értelmezhető, hogy melyiknek a megjelenése követeli feltétlenül a másik megjelenését. Minthogy formailag a ragozott igealak a primer, és azt feltétlenül követnie kell az I. és II. alosztály­ban valamilyen igenévnek, úgy is felfogható, mint amelyik determinálja, meg­határozza az igenév jelenlétét a beszédláncban. Az I. és II. alosztály igéi tehát abszolút igei determinánsok, a III. alosztály igéi pedig viszonylagos igei determinánsok. A determináció a formai kapcsolat elnevezése 22 JOSÉ ROCA PONS, Estudios sobre Perifrasis Verbales del Espanol. S. C. s. i. G. Madrid, 1953. RFE Anejo 67. 23 Lásd a 11. jegyzetben. 24 Lásd a 22. jegyzetet. 25 Lásd az 5. jegyzetben.

Next

/
Thumbnails
Contents