Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - Fülei-Szántó Endre: Auxiliaritás vagy determináció [Auxiliarity or determination] 200

208 FÜLEI-SZÁNTÓ ENDRE toldalékait kellene elemeznünk, mindazt, ami a tövön kívül a szóban mint kötött morféma jelen van, hiszen az igei affixumok funkciói igen gyakran a gyakorítás, a műveltetés, stb. A IV. alosztály már az összetett mondat elméletének egyik megközelítése lenne. Mi választja el egymástól a következő két mondatot: Estoy para decirle a tu padre (azon vagyok, hogy mindjárt megmondom apádnak), Vengo para decirlo a tu padre (jövök, hogy megmondjam apádnak). Míg az első mondatban II. osztályba tartozó segédige tartozik: estar para -f főnévi igenév, a második példában célhatározói kapcsolat áll fenn. Ha most megfordítjuk a tradíciót és az igeneves célhatározói kapcsolatokat tekintjük elsődlegesnek, a kötőszavas kötőmóddal álló mellékmondatú összetett mondatokat pedig másodlagosnak, elegáns példát kapunk a nyelv egy jelenségének fokozatos kiterjedéséről, növekedéséről. Támogatja ezt a feltevést a következő típusú mondatszerkezet is: Indul a pap aludni. (Hová indul? — Aludni.) Vannak grammatikusok, akik ezt a mondatot célhatározóinak fogják fel, ismét mások segédigei-igeneves kapcsolatnak. Bárhogyan vizsgáljuk is, feltehető egy olyan fokozatos formai kitágulásos folyamat, amely az egyszavas igével kezdődik és a cél- és módhatározói összetétellel fejeződik be. Viene (Ven — vien, morfológiai alternánsok -\- -e személy és számrag) Quiere venir (segédige -f- főnévi igenév) Le gusta venir (III. osztálybeli ige + főnévi igenév) Viene para darme un regalo (célhatározói mondatkapcsolás). Viene cantando (módhatározói mondatkapcsolás). Viene sin cantar (módhatározói mondatkapcsolás). Viene en vez de cantar (módhatározói mondatkapcsolás). Az egy szóba tapadó jellemző morfémáktól kezdve a laza mondatalárendelésig egyetlen formai kritérium jellemzi valamennyi osztályt: ragozott igealak + valamilyen igenév. 6. Szematikai megközelítés A spanyol nyelvben az igeragozás az egyik legmodernebb szerző szerint három szemantikai funkciót tölt be: módot, aspektust és időt.15

Azok a tudósok, akik a kérdést történeti szempontból közelítették meg, hiányolták a latinban a görög nyelv aorisztoszát, hiányolták a neolatinban a latin nyelv imperfektum alakjait. Szláv példákkal világították meg az aspektus kérdését, stb.16 Teljes, mindent felölelő ontológiai és logikai leltározásra W. B. BULL könyvében17

került sor, amelyben időelmóletet és annak konceptualizálását 15TOGEBY,

i. m. (1. 10. jegyzet). 16 F. R.

ADRADOS, Evolúción y Estructura del verbo indoeurope©. C. S. I. C. Madrid, Instituto „Antonio de Nebrija" 1963. 17 WILLIAM E. BULL: Time, Tense and the Verb. A study in Theoretieal and Applied Linguistics, with partieular attention to Spanish. University of California, Publication in Linguistics Vol. XVII. 1959.