Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - Fülei-Szántó Endre: Auxiliaritás vagy determináció [Auxiliarity or determination] 200

Auxiliaritás vagy determináció E dolgozat célja kettős jellegű, egyrészt módszertarii kísérletnek tekinthető egy nyelvi jelenség kétoldalú (formai és tartalmi) megközelítésére és meghatározására, másrészt magát a tárgyalt szóosztályt kívánja kiemelni, helyét megadni a nyelvi elemek osztályainak hierarchiájában. A szófaji rendszerek áttekintésénél gyakran találkozunk eklektikus, több szempont szerint történő osztályozással.1

Elvileg nem lehet senkinek kifogása a több szempontból történő osztályozás ellen, sőt ez mindig közelebb áll a nyelv valóságának szerkezetéhez. A rendszerező szempontok azokban kétféleképpen egyesülhetnek a meghatározásnál: 1. logikailag egymásra vonatkoztatva, 2. empirikus koordinációban. Akadémiai nyelvtanunk például a szó jelentéstartalmát, toldalékfelvevő képességét, összetehetőségét és mondattani használhatóságát tekinti osztályozó szempontnak.2 A szóosztályok leltározásánál, úgy gondoljuk, az első lépés a formai szempontból történő osztályozás, mégpedig elsősorban a szintaxis szempontjából. Tudományosabbnak látszik adott halmaz elemeit többféle variáns halmazba tartozóknak tekinteni, mint az osztályozás során a valóság ellenére „kiigazításokat" végezni. Dolgozatomban tehát a vizsgált szóosztályt először formailag osztályozom, szintaxis és morfológia szempontjából, majd egy másik vizsgálati módszerrel megkísérlem kideríteni, van-e a formailag rendezett szóosztály egyedeinek osztályszinten megnyilvánuló közös szemantikai funkciója. 1. Több szóból álló igei formák Példáimat a spanyol nyelv területéről veszem elsősorban, de általános érvényű mondanivalóm szempontjából egyéb nyelvű példák is megfelelhetnek. Mind a beszélt nyelvben, mind az írott nyelv különféle stílusrétegeiben igen gyakori szókapcsolat a ragozott igealak és az azt követő igenév: v *A spanyol nyelvtanok hagyományos igeosztályozása: 1. tárgyas, 2. tárgyatlan, 3. személytelen, 4. egyszemélyes, 5. visszaható, 6. kölcsönös, 7. segédigék, 8. hiányos, 9. szabályos és rendhagyó igék. A grammatika szerinti osztályozási szempont az igék értéke és egyéb jellege, valamint körülményei szerinti felosztást ad. Grammática de la lengua espanola. (Real Academia Espanola) 1931, Espasa calpe, Madrid. 2 A Mai Magyar Nyelv Rendszere. Leíró nyelvtan I. kötet. III. Szófajok. 3. Szófaji rendszerünk áttekintése.