Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - Krammer Jenő: A svájci német népnyelv mint műfordítások nyelve [Schwyzerdütsch als hochliterarische Übersetzungssprache] 180

184 KBAMMER JENŐ Hasonló indítékú Emil Bader wädenswili Stadtschreiber, műkedvelő színész és buzgó Volkstheater-szervező Zuckmayer-fordítása A darab eredeti címe: Katharina Knie. Ein Seiltänzerstück in vier Akten.10 A Knie család híres és régi svájci cirkusz-nemzedék, így különösen jól illik hozzá a züridütsch. A fordítás különlegessége, hogy már Carl Zuckmayer is egy nyelvjárástól, a hesseni dialektus elemeitől átszőtt nyelven írta meg darabját. A Zürichben élő Fritz Hochwäldertol is lefordítottak egy darabot „züridütsch"-re. A darab címe: Der Unschuldige.11 Két züridütsch fordítása is van, az egyik megtartotta a darab címét, nyelvjárási változatában így hangzik: En Unschuldige, E Komödie i drei Akte mit emene ernste Hindergrund.12 A szereplő személyek neveit is egyszerűen nyelvjárásba teszi át, így lesz Christian Erdmannból Christian Erdme. Ezt a fordítást a már fentebb említett Emil Bader, a Zuckmayer darab fordítója és főszereplője, túlságosan könyvízűnek, iskolásnak találta, s ezért még egyszer lefordította a darabot. Szerencsés ötlettel új címet is adott neki: Ehrbar vo A bis Z,u mert a főhőst Ehrbarnak nevezte el, s mivel olyan férfiúról van szó, aki szinte terrorizálja környezetét hangsúlyozott becsületességével, tisztességével, ebben az elnevezésben a családnév szimbolikusan egyszersmind a főszereplő jellemét is tükrözi. A darab sztorija az, hogy egy ilyen kínosan becsületes, köztiszteletben álló, sőt félve tisztelt férfira a gyilkosság gyanúja terelődik, ti. villájának kertjében a rózsák földjének felásása közben csontváz kerül napfényre. Megindul a suttogás, s lassan már a család is elhiszi a gyanúsítást. Szerencsére leendő veje antropológus, és a csontvázban a napóleoni háborúk egy halottjának földi maradványait ismeri fel. Az „Ehrbar vo A bis Z" határozottan többet mond, mint az eredeti cím: Der Unschuldige. Ezzel kapcsolatban említem meg, hogy Max Frisch darabjában — Biedermann und die Brandstifter — a főhős vezetékneve hasonlóképpen egyszersmind szimbolikus jelentésű, hiszen az irodalmi német nyelvben „becsületes, jóravaló ember"-t jelöl, persze itt ironikus árnyalattal. Hangsúlyozzuk: az irodalmi németben. A darabot lefordították bärndütsch-re és meghagyták a címét, pedig a svájci német nyelvjárásban nincs meg a Biedermanak ez a jelentése, tehát a cím szimbolikája elvész. Ennek különösebb jelentősége nincsen, mert hiszen a Biedermann und die Bradstifter ma így, hochdeutsch formájában is, minden művelt svájci számára egyértelmű és ismert. Ez azonban arra figyelmeztet, hogy vigyázni kell a „Hochdeutsch" szó szerinti áttételénél. Ha az irodalmi, vagy legfeljebb stilizált nyelvjárásos német eredetit a svájci német népnyelvi fordítással egybevetjük, feltűnik, mennyire konkrét, kézzelfogható, erősen képszerű a nyelvjárás, hiányzik belőle minden absztrakció, s több a cselekvést jelölő ige, mint a főnév (a főnevesítés betegsége még nem kísért): 10 CARL ZUCKMAYER, Katherina Knie. Ein Seiltänzerstück in vier Akten. Fischer-Bücherei, Mai 1962. 11 FRITZ HOCHWAELDER, Der Unschuldige. Komödie in drei Akten. Volksverlag Elgg, Zürich, 1958. 12 W. BÜCHI JÜN.: En Unschuldige. E Komödie i drei Akte mit emene ernste Hindergrund (nach dem gleichnamigen Stück Fritz Hochwälders) Volksverlag Elgg, Zürich. 13 Ehrbar vo A bis Z oder En Unschuldige. Komödie in drei Akten. Dialektbearbeitung nach Fritz Hochwälders „Der Unschuldige" von Emil BADER, Volksverlag Elgg, Zürich.