Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - K. Palló Margit: A TESz. arat, ápol és borít igéjéhez [Contributions aux verbes arat, ápol et borít du Dictionnaire étymologique-historique de la langue hongroise] 170

172 K. PALLÓ MARGIT meglétében vagy hiányában kronológiai okokra gondol. A sokkal régibb és tágabb idó'beli határok közt mozgó magyar igei kölcsönzések alapos vallatása azonban, bizonyára módot fog nyújtani a kronológiai okokon kívül egyéb, főképpen morfológiai tényezők közre játszásának a kimutatására is. — Az arat ige kétféle szóbajöhető megfejtési lehetősége felidézi TOIVONEN szavait: „Das, was sowohl lautlich als semasiologisch recht wahrscheinlich und möglich erscheinen kann, ist keineswegs immer richtig, selbst wenn keine andere Erklärungsmöglichkeiten gemacht werden können." (NyK. L, 457). 2. Ápol (< apol 'küssen'). A TESz. megállapítása szerint szókészletünknek igen régi, de ismeretlen eredetű eleme. Hogy a szó török származtatását tévesnek minősíti, az érthető, hiszen az etimológiai rész véleményt formáló írójának sem ideje, sem módja nem lehetett, hogy a VÁMBÉR Y kapásból felvetett (NyK. VIII, 127), de már RÉVAI Vocabula Turcicájában is fellelhető: apol << tör. öp- ~ op- 'küssen' egyeztetést ellenőrizze. — Ez a származtatás ui. egy bőven adatolt ősi hangfestő (mozgásfestő), eredetileg nomen-verbum értékű tör. op, op- ^öp, öp- alakpár veláris hangrendű tagjára utal (vö. CC öp 1. 'obsculare'; 2. 'obsculum', GRÖNBECH 133). A hangfestő eredetű, származékaiban nagyon szerteágazó szócsalád tagjainak alapjelentése ma két csoportban fogható össze: A mély hangú, nagyobb intenzitású op- 'szív', szopik, nyel, lenyel' és a magas hangú, kisebb intenzitású öp- 'küssen' jelentésű. Az eredeti szemléletre, a kétféle hangrendű szótő szoros együvé tartozására a Türk ce Sözlük (oszm. értelmező szótár) is rávilágít: öp- „Sevgi veya saygï duygusuyle dudaklarïnï bir emme hareket yapar gibi olmak". Vagyis csókolni am. az ajkakkal szopásszerű mozgást végezni. A hangrendi párhuzam ill. hangrendi átcsapás okozta jelentésmegoszlás: op- 'szopik' <-** öp- 'csókol' adataink tanúsága szerint már a nyelvemlékek korában végbement (vö. ATGr. 321, 323). Ezzel szemben KláGART közép-török szókincsében a két ige még egyformán hordozója mind a két jelentésnek: öpmak (vgl. opmak) 1. schlucken, sclürfen; 2. küssen. A mélyhangú op- igénél pedig visszautal a magashangrendű öp- igére (BROCKELMANN Mitteltürkischer Wortschatz 127, 134). BESIM ATALAY ugyanezt az igepárt a következőképpen értelmezi: 1. opmak hüpürdeterek içmek 'szürcsölve inni' és öpmek 'csókolni', de 'inni' is (Divanü Lügat it-türk dizini Endeks 439, 460). Mellőzve ehelyütt a ma élő török nyelvek összes ismert szótári adatainak, ezek változatos származékainak, valamint a nyelvcsalád távolabbi (jak. mong. stb.) megfelelőinek felsorolását, kiemelem, hogy például a mély hangrendű op- 'küssen' jelentésben a mai anatóliai nyelvjárásokban is előfordul (vö. CAFERO&LU: Kuzey-dogu illerimiz agïzlarïndan toplamalar 337). Feltűnő, hogy az inkább palatalizációra hajló karacsaj-balkarban is mély hangú a szó: uppa 'poceluj' (Russk.Karacaevo-balk. sl. 464). A kumükben op- 'küssen' (NÉMETH). De függetlenül attól, hogy hol és milyen hangtani körülmények között jelentkezik az öp'küssen' mély hangú formában, az egész hangfestő szócsalád tekintetbe vételével, nem zárható ki annak a lehetősége, hogy igenis átvehettünk egy 'küssen' jelentésű mélyhangú op- igét a törökségből. Amikor GOMBOCZ elveti a m. apol < tör. op- 'küssen' egyeztetést (BTLw. 210), akkor nem elsősorban hangrendi akadályra gondol, hiszen annak a számbavételével maga is él. Vö. pl. a kopó <C *kopay <~ oszm. köpak etimológiáját. GOMBOCZ ellenvetése az ótör. o ^rnagy a hangmegfelelés példa nélkül álló voltára céloz. Minden valószínűség szerint az apol < op- esete is az ara(t)- < ora- kölcsönzés hang-