Nyelvtudományi Közlemények 71. kötet (1969)

Tanulmányok - Gulya János: Vahi osztják szójegyzék (cirill) 21

Vahi osztják szójegyzék ,,Vahi osztják szójegyzék" e. közleményem befejező része „Vahi osztják nyelvtanulmánvok" c. dolgozatomnak. A dolgozat előző részei e folyóirat LXVII. k. (1965) 181—216 és LXVIII. k. (1966) 4-34 lapjain láttak napvilágot. E részek nyelvtanulmányom a) hangtani, ésb) alaktani részét foglalják magukba. A bevezetőben (LXVII, 181) ezeken kívül még c) mondattani vázlat és d) szövegmutatványok, valamint könyvészet közléséről teszek említést. Időközben azonban napvilágot látott „Eastern Ostyák Chrestomathy" (UrAltSer. 51; Indiana University, Bloomington 1966) c. munkám, melyben megjelent szöveggyűjtésem és a könyvészet is (1. még NyK. LXIII, 209 — 10). Ezek ismételt megjelentetése nem látszik célszerűnek. A mondattani vázlat helyett viszont önálló monográfiát kívánok közzétenni. A most közlésre kerülő szógyűjtemény szótári gyűjtésemet tartalmazza. Ennek során teszem közzé — az eddigi osztják lexikográfiái hagyományokhoz híven — példamondat-gyűjtésemet is. A példamondatoknak így kettős céljuk van: részben a jelentés megvilágítására szolgálnak, nagyobbrészt azonban inkább anyagközlések. Erre az utóbbira főként azért van szükség, mert — legalábbis egyelőre — legtöbb, de egyáltalán nem elég, keleti osztják szöveggel éppen a vahi nyelvjárásból rendelkezünk s így legalább egy keleti nyelvjárásból már mondattani vizsgálatra is alkalmas terjedelmű korpuszra tehetünk szert. Az egyes szavak közlésekor főként arra voltam tekintettel, hogy a szónak lehetőleg teljes alaki köret bemutassam : az alakváltozatokat (mind a magánhangzó-váltakozások, mind a mássalhangzó-változatok körében), valamint a származékokat, melyek felé mind az alaktani, mind a mondattani kutatások körében különösen az utóbbi időben fordult nagyobb figyelem. Az eddigi osztják szótárak (1. KABJ.-TOIV., PAAS.-DONN., STBINITZ) viszonylag nagy szóanyagot tartalmaznak. Szóanyaguk azonban több nyelvjárásból is származik s nagy dialektológiai becsük ellenére gazdagságuk ugyanakkor hátrányos is: egy valamely osztják nyelvi egységre vonatkozólag nehezen áttekinthetőek. így; pl. hangszerkezeti, hangstatisztikai stb. kutatásra nehezen használhatók. Úgy gondolom, egy nyelvjárás szóanyagának a közlése ebből a szempontból is gyümölcsöző lehet. A szavak közlésekor a következőképp jártam el: & főneveket egyes számi alakjukban (,,alapalak"-ban) közlöm, majd zárójelben megadom a kettős-, ill. a többes számi, majd a birtokos személyragos alakot. A mellékneveknél megadom az ún. állítmányi alakot is. Az igék tőalakban kerülnek közlésre: a főnévi igenévi, az imperatívuszi s a puszta tővel azonos múlt idejű alakot zárójelben adom meg. Ugyanitt alkalomszerűleg közlök ragozott alakot is.