Nyelvtudományi Közlemények 71. kötet (1969)

Tanulmányok - Vikár László: Cseremisz és csuvas népdalgyűjtés 1966-ban [Tscheremissische und tschuwaschische Volksliedsammlung im Jahre 1966] 3

12 VIKÁR LÁSZLÓ A kvintváltás ismeretében azt gondolhatnánk, hogy a második a teljes, az eredeti alak. Ebből azonban az következne, hogy a kvintváltás, mint ősi forma, az idők folyamán — helyenként — a használatban a felére töredezett, és csak ezek a megmaradt féldallamok élnek azok között az északi és keleti cseremiszek között, akik máskülönben a régi nyelvnek, viseletnek és a pogány hitvilággal fe apcsolatos hagyományoknak az őrzői. Régi kultúrájukból épp csak a zenéjüli et ne őriznék ? Sokkal inkább azt kell feltételeznünk — ha egyáltalán fenn-1 ártjuk a kis és a kvintváltó forma egymásutáni létezésének, szerves összefüggésének a lehetőségét —, hogy sajátos körülmények között, valószínűleg délről jövő török-tatár hatásra az egyszerű kis forma nőtt helyenként a kétszeresére. S míg északon és keleten megtartotta eredeti alakját, délen a hegyieknél és az erdeieknél egyaránt kifejlődött a tonális, illetve reális kvintváltó alakja, amely új alakban a régi szinte már felismerhetetlenné vált. A Mari és a Baskír Autonóm Köztársaság hét, cseremisz lakta közigazgatási területét bejárva, végül is a következő, egymástól többnyire jól elválasztható főbb cseremisz zenei dialektusokat különböztethetjük meg: KVINTVÁLTÁS 5° LÁ DÓ SZÓ FÉLHANG NÉLKÜLI KIS FORMA SZÓ DÓ FÉLHANGOS FÉLHANG NÉLKÜLI EGY RENDSZERŰ KÉT RENDSZERŰ ÖNÁLLÓ TONÁLIS REÁLIS FÉLDALLAMOK ( ?) HEGYI DÉLNYUGAT MORKI KÖZÉP-DÉLKELET JOSKAR-OLA KÖZÉP-ÉSZAK SZERNUR ÉSZAKKELET \ / MARI-TUREK KELET Mindez megegyezik nagyjából a nyelvészek és a néprajzosok által már korábban megállapított nyelvjárási és néprajzi határokkal. Azt tapasztaltuk, hogy a nyelvjárással együtt változik a zene is. De felosztásunkat akár a női fejdíszviselet csoportosításának is tekinthetjük, amelyben viszont az évszázadokra visszanyúló törzsi megkülönböztetés máig fennmaradt jeleit ismerhetjük fel.