Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)
Tanulmányok - Bańczerowski, Jerzy: A gyengülés–erősödés folyamata a finn nyelvben [Über den Prozeß der Verstärkung und Lenierung in der finnischen Sprache] - 3
A GYENGÜLÉS-ERŐSÖDÉS FOLYAMATA A FINN NYELVBEN 7 kozás és e törvény között oly sok közös vonás van. Mi a lényege a Vernertörvénynek? Minden zöngétlen spiráns zöngéssé vált, ha nem a szó elején, vagy nem közvetlenül a hangsúlyos szótag után állt.8 Látszólag csak a zöngéssé válást tudjuk megállapítani, és ez a tény, miként ZABROCKI megjegyzi,0 hosszú ideig elhomályosította a dolog természetét. A legtöbb kutatás, amelyet ezen a területen végeztek, csak az említett tényt próbálta megmagyarázni. A folyamat eredményét összecserélték magával a folyamattal. így DE SAUSSURE (Cours 201) és HIRT (Idg. Gr. 5: 96. és Handb. des Urg. L, 90) szerint is a zöngéssé válás adja a probléma lényegét. Azonban már korán észrevették, hogy ez a jelenség kapcsolatban van a meggyengült légáramlással. VERNER így ír erről: ,,Das stärkere Luftausströmen ist ein Moment, das der expiratorische Akzent mit den tonlosen Konsonanten gemein hat. Daher konnte der verstärkte Luftstrom in der akzentuierten Silbe die tonlose Fricativa tonlos erhalten, d. h. verhindern, dass die Stimmbänder zum Tönen verengert blieben, wie dies bei normalem Luftausströmen in der unakzentuierten Silbe geschieht."10 Tehát a zöngéssé válás végsősoron a levegőáramlás erejétől függött (ZABROCKI, UL, 35. 1.) Ezen jelenség egyes szakaszaira elsőnek SIEVERS utalt, aki arra az eredményre jutott, hogy a VERNER által meghatározott esetekben a zöngétlen fortis hangok először zöngétlen lenis-ekbe mentek át, hogy végül is zöngéssé váljanak.11 Tehát előbb következett be a gyengülés (leníció) és csak később a zöngéssé válás, ahogy azt ZABROCKI helyesen megjegyzi, aki véleményünk szerint elsőkónt fejtette ki a jelenség természetét,12 különbséget téve a zöngéssé válás és a gyengülés között. Szerinte az utóbbi az elsődleges, és ennek alapján fejlődik ki a zöngéssé válás. A leníció az erősödéssel ellentétes folyamat. Ily módon ZABROCKinak sikerült összekapcsolni a VERNER-törvényt a gyengüléserősödés folyamatával.13 Eszerint a fenti törvény lényege: a leníció által meggyengített hangnak a szomszédos magánhangzókhoz való hasonulása, e folyamat következménye pedig a mássalhangzók zöngéssé válása. Meg kell még világítanunk egyrészt a gyengülés és erősödés, másrészt a gyengülés és a hangsúly közötti kölcsönhatást. Ezzel a kérdéssel alaposabban foglalkozunk, mert megválaszolása különösen jelentős, mivel a legtöbb elmélet a hangsúlyviszonyokban kereste a fokváltakozás keletkezésének okát. ZABROCKI könyvének néhány fejezetében ezt a problémát boncolgatta germán vonatkozásban, és arra a meggyőződésre jutott, hogy az első germán hangeltolódást (Lautverschiebung) az exspiratorikus hangsúllyal kapcsolatba hozó nézetek nem egészen helyesek.14 Minden szóhelyzetben meglevő erősödés (hangeltolódás) — szerinte — arra utal, hogy a szó valamennyi hangjánál az erőmegfeszítés egyenletes nagyobbodásával kell számolnunk, függetlenül a főhangsúly helyétől (vö.: lat. páter <yt gót faPar, lat. fráter ~ gót bröPar). Ezenkívül a szóhangsúly rendszerint a hangsúlyozott szótag magánhangzójára 8 Vö. ehhez K. VERNER: Zeitschrift für vergleichende Sprachforschung. 23: 97.1.; SIEVERS, Grundzüge der Phonetik § 779. F. DE SAUSSURE, Cours de linguistique 201. 1.; HIRT, Indogermanische Grammatik. V/1929. 96.1. 9 ZABROCKI L., Usilnienie i lenicja w jezykach indoeuropejskich i w ugrofinskim. Poznan, 1951. [rövidítve: UL] 10 VERNER: i. m. 116. 1. 11 SIEVERS: i. m. 779. §. 12 ZABROCKI: i. m. 45. 1. 13 Uo. 52. 1. 14 Vö. Lingua Posnaniensis II. 296. 1.
