Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Vászolyi Erik: Prolatívusz, tranzitívusz, lokatívusz a zürjénben, a votjákban és a finnugor alapnyelvben [Prolativ, Transitiv, Lokativ im Syrjänischen, im Wotjakischen und in der finnisch-ugrischen Grundsprache] 47

PROLATlVÜSZ, TRANZITÍVUSZ, LOKATlVUSZ 49 WICHMANN nyomán szintén lokatívusznak minősített egy tranzitívuszt, és azt az ugor alapnyelven túl egyenesen a finnugor korra vezette vissza. így született meg a -*t LocCx finnugor alapnyelvi eredetéről alkotott elképzelés. 3. BEKÉ Ödön 1926-ban válaszolt WICHMANN cikkére s foglalt újra állást e kérdésben (Nyr. LV, 45—50, 78—81, 104 — 108). Korábbi álláspontját kisebb helyesbítésekkel és kiegészítésekkel fenntartotta, ugyanakkor rendkívül éber kritikai érzékkel tapintott rá WICHMANN gondolatmenetének sebezhető pontjaira. Cikkének talán a tényanyagnál is érdekesebb egy módszertani vonatkozása. BEKÉ sem léphetett ki önmagából: kompara ti vista és csak az volt, nagy felkészültséggel és elkerülhetetlen hibákkal; az ő szemléletében is gyakran összekeveredett szinkrónia és diakrónia, önmagukban vizsgált nyelvi elemeket és gyakorta szem elől tévesztette a rendszert, az egészet, amelynek a vizsgált elem csak része. Éppen ezért figyelemre méltó ez a cikke: ösztönösen földerengett benne a rendszerszerűség, a morfofonematikai korrelációk és egyéb — nagyobb — nyelvi összefüggések felismerése, ha tétován és következetlenül is. Ennyivel viszont BEKÉ előbbre mutatott néhány kortársánál, sőt követőjénél. 4. 1933-ban két jelentős összehasonlító nyelvész is tett megjegyzéseket témánkkal kapcsolatban. T. E. UOTILA a proszekutívusz—tranzitívusz kérdését a permi nyelvek konszonantizmusának történetéről írott nagyszabású monográfiájában érintette (SUST. LXV), LAKÓ György pedig a permi szóvégi magánhangzók sorsáról szóló értekezésében (FgrErt. 2). Mindketten hangtörténeti kutatásokat végeztek, s ilyen aspektusból érintették ezt a kérdést is, amely azonban változatlanul morfológiai probléma maradt és elsősorban ezen a grammatikai szinten várt válaszra. Állásfoglalásukból megítélve LAKÓ is, UOTILA is Wichmann-tanítványnak bizonyul; mindössze néhány apró megjegyzéssel próbálták kiigazítani a finn professzor kisebb vagy nagyobb tévedéseit ebben a kérdésben. Munkájuk kétségtelen érdeme az, hogy hangtörténeti kutatásaikkal évtizedekre előkészítették az utat további nyelvtörténeti—összehasonlító erőfeszítések számára, és tisztáztak jó néhány morfofonematikai összefüggést is (anélkül, hogy az utóbbiakat így nevezték vagy egyáltalán tudtak volna róluk). 5. Ugyanazon esztendőben jelent meg Sz. P. ZSUJKOV votják leíró nyelvtana.3

BEKÉhez hasonlóan és WiCHMANNékkal ellentétben a szerző egy prolatívuszi esetet ismer anyanyelvének főnévragozási rendszerében és azt npoxodtíblü nctdeMCnak nevezi; ragja — úgymond — a BSg és BP1 után egyaránt -ti (i. m". 57—59). Szemléltetésül a következő példákat közli. (1) zavodeti* „gyáron át" zavodjoseti „gyárakon át" azbareti „udvaron át" busyosti „mezőkön át" korkati „házon át" 3 yneÖHHK yAMypTCKOro H3biKa.

H>KCBCK, 1933. 4 Itt és a továbbiakban a

BJÖKN COLLINDEB munkáiban alkalmazott fonologikus átírást használjuk. Különféle forrásokból származó s ezért különféle átírások segítségével lejegyzett adatainkat — az egyöntetűség és áttekinthetőség kedvéért — ennek a rendszernek igénybevételével transzlitteráljuk. 4 Nyelvtudományi Közlemények LXX/1.