Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)
Tanulmányok - Vászolyi Erik: Prolatívusz, tranzitívusz, lokatívusz a zürjénben, a votjákban és a finnugor alapnyelvben [Prolativ, Transitiv, Lokativ im Syrjänischen, im Wotjakischen und in der finnisch-ugrischen Grundsprache] 47
50 VÁSZOLYI ERIK (2) A determinált (birtokos személyjeles) paradigmában: uroboetim „szekeremen át" kolxozetimy „kolhozunkon át" uroboetid „szekereden át" kolxozetidy „kolhozotokon át" uroboetiz „szekerén át" kolxozetizy „kolhozukon át" uroboostim „szekereimen át" kolxozjostimy „kolhozainkon át" uroboostid „szekereiden át" kolxozjostidy „kolhozaitokon át" uroboostiz „szekerein át" kolxozjostizy „kolhozaikon át" A közölt adatok azonban ellentmondanak egymásnak is, a szerző megállapításának is. Ha itt valóban egy esetről és egy ragról van szó, akkor az utóbbinak két alternánsa van: -eti és -ti. A példákból az derül ki, hogy mindkettő előfordul BSg és BPl után egyaránt. Fakultatív variánsokról lenne szó ? Mi az -eti, illetve a -ti alternáns megjelenésének a morfológiai feltétele? Kérdéseinkre ZSUJKOV nyelvtana nem ad választ. Tájékoztatása zavaróan ellentmondásos és még inkább azzá válik, ha összevetjük egy valamivel korábbi közlésével. Kis votják—orosz szótárához5 ZSUJKOV nyelvtani vázlatot csatolt, amelyben megtaláljuk a votják főnévragozás táblázatát is (82 — 83). A prolatívusz ebben is egy esetként szerepel. Példái (i. m. 82 — 83, 93): bakcajyti ~ bakcajit'i „kerten át" bakcaosyti ^bakcaost'i „kerteken át" karyti „városon át" Ezek szerint a ProlCx allomorfjai: -yti, -it'i, -t'i. Kérdés, hogy ezek miféle viszonyban állnak egymással, valamint a föntebb szerepelt -eti és -ti alternánsokkal. A meglepő tarkaság magyarázata csak az lehet, hogy ZSUJKOV különféle nyelvjárási változatokat tüntetett föl, anélkül, hogy rendet teremtett volna közöttük, nyelvföldrajzilag vagy morfológiailag rögzítette volna őket. Az 1930-as évek votják irodalmi nyelve ugyanis (és szerzőnk ennek a szókészletét, illetve nyelvtanát kívánta bemutatni munkáiban) a vajúdó formálódás állapotában volt: írók és nyelvészek nagy erőfeszítésekkel próbálták irodalmi szintre emelni azt a votják nyelvet, amely eladdig a különféle dialektusok összességének volt csupán tekinthető. 6. 1945-ben UOTILA érintette ismét a permi proszekutívusz — tranzitívusz problémáját (Vir. 1945: 327 — 336). Fejtegetésének lényege az, hogy az -őd, -ti és -eti morfémákat végső soron azonos eredetűeknek tartja, a -t- elemet WICHMANN után változatlanul lokatívusznak tekinti, az -i részt viszont a TOIVONEN által kikövetkeztetett finnugor *j latívuszragra vezeti vissza. A -ti és -eti alternánsok ezek szerint egy LocCx és egy LatCx összetapadásából keletkeztek, az -őd pedig úgy, hogy végéről lekopott a LatCx -i exponense. UOTILA véleményével a későbbiekben részletesen foglalkozunk majd. Figyelemre méltó viszont állásfoglalásában, az a körülmény, hogy számos ponton elkanyarodik korábbi, nagyjában s egészében WICHMANNÎ ismétlő 1933-i véleményétől (csupán a -t- elem lokatívuszi minősítését tartotta meg WICHMANN tanításából). Véleménykülönbségét burkolt formában közölte, egyáltalán nem foglalt határozottan állást a problematika megítélésében, de 5 ripaKTMMeCKHÍÍ BOTCKO-pyCCKHH CJlOBapb. H>KeBCK, 1930.
