Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)
Tanulmányok - Vászolyi Erik: Prolatívusz, tranzitívusz, lokatívusz a zürjénben, a votjákban és a finnugor alapnyelvben [Prolativ, Transitiv, Lokativ im Syrjänischen, im Wotjakischen und in der finnisch-ugrischen Grundsprache] 47
48 VÁSZOLYI ERIK 2. 1923-ban WICHMANN „Zur permischen grammatik" című tanulmányában foglalkozott többek között ezzel a kérdéssel is (FUF. XVI, 146 — 163). BEKÉ prolatívuszát WICHMANN két különböző ragnak tartotta: (1) proszekutívusz (zürj. rőd, votj. -ti) (2) tranzitívusz (zürj. -ti, votj. -ti). ,,BEKE vermischt den prosekutiv und den transitiv miteinander" — írja a finn tudós (i. m. 155), és ebben leíró szempontból úgy lehet igaza van. De éppen leíró szempontból bonyolítja s torzítja WICHMANN is a helyzetet: a votják -eti r-^-yti allomorfról említést sem tesz, holott tudomása volt róla, a különféle alternánsok egymáshoz való szinkron viszonyát nem tisztázta, a zűrjén -ti ragról tévesen állította, hogy ,,im syrjänischen kommt dieser kasus nur in postpositionen vor" (i. m. 156), és a rag jelentését is tévesen interpretálta. BEKÉ tételét a zűrjén—votják ProlCx finnugor ablatívuszi eredetéről látható kétkedéssel ítélte meg, de nem cáfolta: „wir können die möglichkeit einräumen, dass BEKE recht hat" (uo.). Az általa proszekutívusznak nevezett rag eredetét illetően WICHMANN csupán egy elvi lehetőséget vetett föl: „Ich will hier nur auf eine andere möglichkeit aufmerksam machen" (uo.). A finn kunne(k), sinne(k) típusú határozószókból indul ki: ,,-nne ist wahrscheinlich eine lative endung, ähnlich wie -k. Jetzt wäre es ja möglich, dass dieses -nne- auf *nte- zurückgeht, und dies würde mit der permischen prosekutivendung syrj. -d, -t, wotj. -ti stimmen" (i. m. 155). A tranzitívusznak elnevezett -ti ragot tévesen értelmezte WICHMANN lokatívusznak : annak ellenére, hogy mindkét permi nyelvet helyszíni kutatásai alapján, behatóan ismerte, nem vette figyelembe a zűr jenre és a votjákra olyannyira jellemző szemléleti és persze nyelvi oppozíciót nyugalmi állapot és mozgás, statikus és dinamikus helyzet, a wo ? és a welchen Weg entlang ? között.2 A tévesen megítélt szinkron tények azután téves nyelvtörténeti következtetések sugalmazóivá lettek: „Diese endung ist aber aller Wahrscheinlichkeit nach zusammengesetzt aus zwei lokativelementen, t und i" (i. m. 158). Míg azonban ötleteinek, nyelvtörténeti fikcióinak zömét mindössze elvi lehetőségeknek minősítette ós megfogalmazásaiban nagy óvatosságot tanúsított (mondataiban gyakori fordulat ist wahrscheinlich", „es wäre möglich", „es würde stimmen" stb.), végső következtetésében a feltételes mód a kijelentőnek adja át a helyet: „Die in den ugrischen sprachen (im ungarischen, wogulischen und ostjakischen) vorkommende bekannte lokativendung -t ist mit der hier behandelten permischen lokativendung -t identisch" (i. m. 159). A WICHMANN által követett módszertani elvek ma már komoly kifogás alá esnek, állításairól (sokszor inkább elképzeléseiről) más a véleményünk, mint neki, kortársainak és tanítványainak. Fenti fejtegetéseinek talán csak a kisebbik baja, hogy tévesen ítélt meg jelenkori nyelvi tényeket. A nagyobbik baj az, hogy néhány követője tovább is fejlesztette ezeket a tévedéseket, 2 A kettő közötti oppozíciót jól szemléieteti a következő zűrjén mondat: gőra pökatjasyn vißöny skőtős, medsaső yzjasős, kodjas koknia vetlöny pökatjasti „A hegyoldalakon jószágot legeltetnek, leginkább juhokat, amelyek könnyen mozognak a hegyoldalako n" (Geogr. 37). A statikus helyzet megjelölésére az InessCx szolgál, vele szemben a dinamikus cselekvés helyét TransCx jelöli.
