Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Rédei Károly: A permi nyelvek első szótagi magánhangzóinak a történetéhez [Zur Geschichte der Vokale der ersten Silbe in den permischen Sprachen] 35

A PERMI NYELVEK ELSŐ SZÓTAGI MAGÁNHANGZÓINAK A TÖRTÉNETÉHEZ 43 közvetlen előzménye ui. aligha lehetett más, mint palatális labiális magánhangzó (*ö, *ö>

).

11

A zürj.-votj.

u « PFU. *o és *a) is csak úgy érthető meg, ha az *a esetében közbeeső fokozatként *â-t teszünk fel. A finnugor magánhangzó-állományból kifejlődött korai őspermi rendszer a következő fonémákból állhatott: à a e o e ö e 9 9 S u ü i 5.4. A hangváltozások további menete az volt, hogy az *w és az *ü egybeesett, és átkerült a középső sorba: *û. A szóvégi vokalizmustól és a horizontális magánhangzó-harmóniától függő zártabbá válási tendencia továbbra is érvényben lehetett, és a következő változásokat (ill. eltolódásokat) eredményezte: az *â egybeesett az *o-val és zártabbá vált p-vá, ill. w-vá. Ezáltal az *w > *û változás következtében keletkezett üres hely a fonémarendszerben kitöltődött. Az *o >> o és *o > u hangváltozás útján a fonémarendszerben előállott űr azáltal töltődött ki, hogy az *ö a palatális sorból átkerült a veláris sorba. Miután az *ü és az *ö eltűnt a fonémarendszerből, az *ö sem maradhatott fenn mint a palatális labiális sor egyetlen képviselője, hanem rendszerkényszer következtében — a votják nyelv DNy. és Besz. nyelvjárása kivételével — szintén átkerült a veláris sorba és az o funkcionális terheltségét növelte meg.12 Az

*s sorsa igen változatos volt: 1. bizonyos esetekben az egész őspermi kor folyamán megőrződött; 2. zártabbá vált *e-vé; 3. velarizálódott a-vá, s így az *a >> *á labializáció következtében csökkent funkcionális terheltségû a-k számát szaporította; 4. labializálódott *o-vá. Mint látjuk, a korábban megindult labializáció nem szűnt meg egyszerre, sőt még a zűrjén nyelv külön életében (az őszürjenben) is hatott (1. alább). De az *e labializálódása — minthogy a labiális magánhangzók a palatális sorból eltűntek — már nem eredményezhetett * 9-t vagy *ö-t, hanem csak *ó-t. A középső soron ui. volt labiális fonéma (*ú), sőt a két labiális magánhangzó (*û, *ô) kényszerítő hatása maga után vonta a velük egy sorba tartozó *e labializációját is: *e >- *ó. 5.5. Dolgozatunk célkitűzése a permi magánhangzó-rendszert kialakító belső nyelvi erőknek, a fő hangfejlődési tendenciáknak a bemutatása, ezért 11 LITKIN

(i. m. 75) szerint a zürj. p-nak a votjákban kettős megfelelése van: 1. u (eredeti veláris szavakban), 2. u, DNy. tu, Besz. © (eredeti palatális szavakban). Úgy véli, hogy az első esetben az őspermi *p, a második esetben pedig őspermi *ö volt. Véleményünk szerint ez a feltevés csak a korai őspermire áll, mivel a két hang a votják nyelv DNy. és Besz. nyelvjárása kivételével, ahol is az *p és az *p külön irányba fejlődött — még az őspermiben egybeesett *p-vá. 12 LITKIN

(i. m. 220) azokban az esetekben, amelyekben a zürj.-votj. w-nak a többi finnugor nyelvben palatális magánhangzó (általában e) felel meg, őspermi *ü-t tett fel. Pl. zürj ul 'feucht' ~ votj. il (<. *ul) ~ cser ile; zürj. una 'viel' ~ votj. uno (> fno) r^ finn enä; zürj: tuj 'Weg' <y finn tie (< Heje). Úgy véljük, hogy az ilyen típusú szavakban az u *o-n vagy *p-n keresztül korai őspermi *ö vagy *ö magánhangzóra megy vissza. A mai u-s képviselet arra vall, hogy az *ö > *o (esetleg némely esetben *ö > *p) változás nagyon korán, még az *o > u, ill. *p > u előtt mehetett végbe. — Itt említjük meg, hogy a LITKIN (i. m. 223 kk.) által feltett őspermi *ö olyan szavakban jelentkezik, amelyekben a zűrjén *ó, a votják pedig *p vagy *o hangra utal. ITKONEN (VJa. 1967/1:143) szerint az idetartozó példákban a minőségileg közeli magánhangzók csoportos átcsapásával van dolgunk.