Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Rédei Károly: A permi nyelvek első szótagi magánhangzóinak a történetéhez [Zur Geschichte der Vokale der ersten Silbe in den permischen Sprachen] 35

42 RËDEI KÁEOLY nyílásfokú magánhangzók — ha nem is kivételtelenül — felső nyílásfokúvá váltak. Ismeretes továbbá, hogy a redukált magánhangzók a legtöbb nyelvben hajlamosak a labializálódásra. Pl. a magyarban az ősmagyar kor végén két illabiális (i, ? i) és két labiális (u, ü) sorvadó magánhangzó volt. A karjalai nyelv aunuszi nyelvjárásában az eredeti *a-ból u, az *ä-bol ü lett (vö. LOSONCZI: NyK. XLIV, 401; BÁRCZI, Htört2. 1.7 kk.;

COLLINDER, CompGr. 187, 189). Ennek alapján nagy valószínűséggel feltehetjük, hogy az PP. *i az első szótagi *£-hoz hasonlóan *u-n keresztül korai őspermi *u és *ü hangra mehet vissza.9 5.2. A finnugor korból örökölt magánhangzó-harmónia az őspermi kor folyamán felbomlott. Az eredeti vertikális harmónia azonban nem tűnt el egyszerre, hanem — feltehetőleg a szóvégi vokalizmusban lejátszódott változások (elsősorban a zártabbá válás) hatására — horizontális irányba kezdett átalakulni. (A horizontális magánhangzó-harmónia a magánhangzók nyílásfok szerint való egymáshoz közeledését, ill. nyílásfok szerinti egyezését jelenti.) A horizontális magánhangzó-harmónia egykori meglétére utalnak az őspermi fonémarendszerben végbement egyes változások, amelyeket legmeggyőzőbben a horizontális harmónia feltevésével tudunk megmagyarázni. Ennek tulajdoníthatjuk a PFU. *e és *o fonéma kettéhasadását *e—*g, *o — *ç fonémákká. Pl. PFU. *elä- > PP. *o/- 'leben', PFU. *pele- > PP. *ppl- 'fürchten'. Az első és a második szótag magánhangzóinak nyílásfok szerinti hasonulása irányába ható horizontális magánhangzó-harmónia alapján érthetők meg a következő hangváltozások is: *i >• *e, *i > *e, *ä >• *e, *a §> o, u, *o >>p, u (példákat 1. ITKONEN: i. h. 279, 286* 309, 311, 314; LITKIN: i.'h. 72-3,^139, 218). Ide számíthatjuk még az *u > *o változást a zürj. kot: ko%ul-kot 'Ameise' (~cser. KH. kdtkê, U. ku-tk§ ^ észt kuklane) szóban és az *u >• o változást a zürj. mod, mojd 'Märchen' ~ votj. mad (^> aunuszi muja- -^^finn muista-) és talán a zürj. jon 'stark, kräftig' ^votj. jun (~ ? finn julma) szóban.10 5.3. A redukálódás és az azt kísérő labializálódás útján keletkezett nem első szótagi *u, *ü és a belőlük fejlődött *û labializáló hatásának tartjuk az első szótag vokalizmusában jelentkező labializálódási tendenciát: *e >> *ö, *e > *ö, *a > *ú. A PP. *p « PFU. *e) és a PP. *o (< PFU. *e, *ä) 9 Az

őspermi *a a zürjénben megmaradt, a votjákban azonban csak részben, mivel az esetek nagyobb számában o lett belőle. A zürj. i, i, e, e és a votj. i, t, i, e, e késői külön nyelvi (ill. nyelvjárási) kiegyenlítődés eredményei. Azokban a zűrjén nyelvjárásokban, amelyekben az *e-ből e lett, az i is megőrződött (legfeljebb palatális mássalhangzó mellett vált i-vé), azokban viszont, amelyekben az *e e hangalakban realizálódott, az i is palatális i-vé fejlődött. A votjákban az *s s, ill. e, az *i pedig i, I és (palatális mássalhangzó mellett) i hangalakban van meg. — A nem-első szótagbeli magánhangzókról részben másképp LITKIN: i. h. 235—41. 10 Horizontális (nyílásfok szerinti) magánhangzó-harmónia

van több paleoszibériai nyelvben, úgymint a csukcsban a korjákban, a kamcsadálban és a giljákban. (Vö. BOGOKAZ: JPNSz. III, 14; SZTYEBNYICKIJ: i. m. 56, 88; SZKORIK, TpaMM. qyKOTCKoro íi3biKa 33—8; PANFILOV, TpaMM. HHBXCKOro H3biKa 19), valamint a mongol nyelv üjümücin nyelvjárásában (KÁBA: AOH. XIV, 156). (SZKORIK ós KARA munkájára GULYA JÁNOS hívta fel a figyelmemet.) Ilyen típusú magánhangzó-harmónia van a tibetiben is, 1. R. K. SPRIGG, Vowel harmony in Lhasa Tibetan . . . Bulletin of the School of Oriental and American Studies. XXIV/1: 116, London 1961; R. A. MILLER, Early évidence for vowel harmony in Tibetan. Language 42 (1966), 252. (E két bibliográfiai adat URAY GÉZA szíves közlése). Hasonló jelenséggel találkozunk a dravida nyelvekhez tartozó tamilban, továbbá több afrikai nyelvben is: ibo, lamba, zulu (1. TRTJBETZKOY, Grundzüge der Phonologie 100, 250—51). GULYA (NylOK. 23:151) szerint az osztják magánhangzóváltakozás talán a horizontális magánhangzó-harmóniának köszönheti létrejöttét.