Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Rédei Károly: A permi nyelvek első szótagi magánhangzóinak a történetéhez [Zur Geschichte der Vokale der ersten Silbe in den permischen Sprachen] 35

A PERMI NYELVEK ELSŐ SZÓTAGI MAGÁNHANGZÓINAK A TÖRTÉNETÉHEZ 37 Az őspermi és az előpermi (finnugor) vokálisrendszer lényegesen különbözik egymástól. Az őspermi rendszer csak rövid magánhangzókat ismer, ezzel szemben a finnugorban a középső és a felső nyílásfokú magánhangzók — az ü kivételével — kvantitatív korrelációban vannak egymással. Az őspermi magánhangzók elülső, középső és hátsó, a finnugor magánhangzók pedig elülső és hátsó sorba csoportosíthatók. Lényeges különbség van a nyílásfok tekintetében is: az őspermi rendszerre az elülső és hátsó magánhangzóknál négy, a középsőknél három, a finnugorra három nyílásfok jellemző.4 1.5. V. I. LiTKiN vokalizmuselmélete (HcTOpMqecKHÍí B0KaJiH3M nepMCKHX H3biK0B 1964) módszerében és eredményeiben nagyon közel áll iTKONEisréhoz. Az ITKONEN által kikövetkeztetett őspermi hangokat elfogadja, de *«' helyett *w-t tesz fel, és a palatális soron nemcsak illabiális, hanem három labiális magánhangzóval is (*&, *ö, *ö) számol. LITKIN elmélete abban is hasonlít iTKONENéhoz, hogy az őspermi magánhangzókat kvalitatív és kvantitatív szempontból ugyanazokra az előpermi (finnugor) hangokra vezeti vissza. 2.1. A finnugor vokalizmus egyik máig megoldatlan problémája az, hogy voltak-e az alapnyelvben hosszú magánhangzók. STEINITZ elmélete szerint a kvantitási korreláció az alapnyelvben ismeretlen volt, a finnugor magánhangzórendszer teljes és redukált hangokból állott. DÉCSY (Einführung 155 — 6) felfogása annyiban megegyezik STEiNiTzével, hogy szintén csak egy kvantitással számol, de a redukált magánhangzók finnugor kori meglétét tagadja. ITKONEN az alapnyelvre hét rövid és négy hosszú magánhangzót tesz fel. ITKONEN az alapnyelvi magánhangzók hosszú/rövid ellentétét a finnségi kvantitási viszonyok alapján következtette ki. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a finnugor nyelvek többsége nem ismeri a kvantitási korrelációt. A magyar és a vogul hosszú magánhangzók külön nyelvi fejlődés eredményei (1. HAJDÚ, Bevezetés az uráli nyelvtudományba 50). A magyarra vonatkozóan 1. még BÁRCZI, Htört.2

82. B. COLLINDER (CompGr. 149 — 86; Introduktion 123 — 31) — némiképp módosított formában — ITKONEN vokalizmuselmóletét fogadja el. A rövid magánhangzók számát kettővel megnöveli (*e, *§' = COLL. b, y), hosszú/rövid korrelációt csak a középső nyílásfokúaknái tesz fel (o-ö, e-ë, e-ë), de utal arra a lehetőségre is, hogy az alapnyelvben egyáltalán nem lettek volna hosszú magánhangzók.5 GULYA (NylOK. 23 : 150) szerint a kvantitási korreláció a finnugor alapnyelvben ismeretlen volt, de a finn—permi korban a középső nyílásfokúaknái létrejött. A hosszú magánhangzók keletkezését az előosztják kvantitatív magánhangzó-váltakozással állítja párhuzamba. Feltevése nem fogadható el, mert — mint látni fogjuk — a finn—permi alapnyelvben nem lehettek hosszú magánhangzók. A továbbiakban arra a kérdésre szeretnék feleletet adni, hogy a rekonstruálható első szótagi őspermi magánhangzó-rendszer visszavezethető-e hosszú/ rövid kvantitású előpermi (finnugor) magánhangzó-rendszerre. 4 A négy nyílásfokú rendszerek ritkák, de a világ legkülönbözőbb pontjain előfordulnak (vö. TRUBETZKOY, Grundzüge der Phonologie 99). 5 A CoixiNDER által feltett vokálisok közül az *e és az *i alapnyelvi meglétének semmi valószínűsége sincs. Az *e valószínűleg a fgr. *o-val azonos. E hang finnugor kori voltában Bo WICKMAN (SUST. 125:671) is kételkedik. A feltett *j-t egy külön dolgozatunkban fogjuk tárgyalni.