Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Rédei Károly: A permi nyelvek első szótagi magánhangzóinak a történetéhez [Zur Geschichte der Vokale der ersten Silbe in den permischen Sprachen] 35

38 RÉDEI KÁR0LV 2.2. Az ITKONEN kikövetkeztette hosszú fonémák közül először a felső nyílásfokú *ü és *S tükröződését vizsgáljuk meg a permi nyelvekben. A finn i-nak a permi nyelvekben két szabályos megfelelője van: 1. u, 2. t*. Finn juo- (*<jüy-) 'trinken' Zürj. ju-Votj. ju-puu 'Baum' kuule- 'hören' pu kilpu kilsou-ta- (*< süy-ta-) 'rudern' sin— uuhi 'Mutterschaf iz il muurain 'Sumpfbeere' uusi 'neu' mir (-pom) vil vil íbnémának a permi nyelvekben i felel meg. PL: Finn niini 'Lindenbast' Zürj. nin Votj. nin, nin viisi 'fünf vit vit A fenti összeállításból a bizonytalan etimológiákat kihagytuk. Megjegyezzük, hogy a finn uusi-va,l szemben a lapp és a mordvin, a viisi-vel szemben a mordvin eredeti rövid magánhangzóra utal. A finn rövid u és i képviseletei a permi nyelvekben teljesen megegyeznek a hosszú hangokéval. A finn u-rmk az esetek többségében permi i felel meg. Pl. finn kulke- 'gehen, wandern' r^zürj. kilal-. összesen 32 — 3 példa (1. ITKO-3STEN: FUF. XXXI, 300, 324). A finn v, ~ permi u megfelelésre alig egy-két példánk van (pl. finn pure- 'beißen' ^zürj. pur- r<> votj. puri-) — ezekben az u a labiális mássalhangzó-környezet hatásával magyarázható — de a finn ü ^ permi u képviseletre is csak két biztos esetet tudunk idézni. A finn z-nek többnyire szintén i (pl. finn nimi 'Name' ~zürj.-votj. nim, 14—9 példa), olykor e (5—6 példa), Ül. e (2 — 4 példa) felel meg a permi nyelvekben (1. i. h. 309, 311, 315, 326). Látjuk, hogy a finn felső nyelvállású hosszú és rövid magánhangzók képviseletei a permi nyelvekben azonosak. Ebből azt a logikus következtetést vonhatjuk le, hogy ezek a nyelvek nem bizonyítják a finnségi nyelvek alapján feltett *ü és *í alapnyelvi meglétét. Egy lépéssel tovább menve, ezt úgy is kifejezhetjük, hogy a permi nyelvek hangképviselete olyan előpermi (finnugor) magánhangzó-rendszerre utal vissza, amely a felső nyílásfokú magánhangzóknál nem ismerte a hosszú/rövid ellentétet. 2.3. A mai finn uo és ie diftongus PF. *ö, ill. *ë magánhangzóból keletkezett (vö. HAKULINEN, SKRK.3 32-3). A finn uo<^ *ö hármas képviseletet mutat a permi nyelvekben: 1) u, 2) p, 3) PP. *ó (>zürj. e, votj. e, i). 1) Finn Zürj. Votj kuole'sterben' kulkulinuole'lecken' nulnulípuola 'Preiselbeere' pul —