Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Rédei Károly: A permi nyelvek első szótagi magánhangzóinak a történetéhez [Zur Geschichte der Vokale der ersten Silbe in den permischen Sprachen] 35

36 RÉDEI KÁROLY teljes egészében elvetni, mivel az eredménnyel alkalmazható az obi-ugor nyelvek magánhangzó viszonyainak a kutatásában.1

Ezzel szemben a finn— permi ágban a magánhangzó-váltakozásnak alig vagy egyáltalán nincsen nyoma, amint ezt ITKONEN meggyőzően bebizonyította. A magánhangzóváltakozás tehát viszonylag kései, obi-ugor (esetleg ugor) kori lehet, s ugyancsak kései, belső osztják, illetőleg cseremisz nyelvi fejlődés eredményei lehetnek az osztják és cseremisz redukált hangok is.2 Végső konklúzióként leszögezhetjük, hogy STEINITZ vokalizmuselmélete — noha egyes megállapításai helytállóak is (pl. a kvantitáskorreláció tagadása stb.) — a maga egészében nem alkalmas az őspermi, illetőleg az előpermi magánhangzó-rendszer rekonstruálására. 1.4. ITKONEN a STEiNiTZ-bírálatban kifejtett és a mordwin magánhangzórendszeren bemutatott módszerét és elméletét alkalmazta a cseremisz és a permi nyelvek vokalizmusának a vizsgálatában is („Zur Geschichte des Vokalismus der ersten Silbe im Tscheremissischen und in den permischen Sprachen" : FUF. XXXI). Az általa rekonstruált őspermi magánhangzó-rendszer a következő fonémákból áll: e ô e 9 $ i i Az őspermi vokálisok rekonstruálásában ITKONEN — különösen az o, ö, € és ó hangok esetében — nagymértékben támaszkodott V. I. LITKIN zűrjén hangtani-hangtörténeti kutatásaira. LITKIN 1930-ban publikált «JJnajieKT KoÖpbl» (CÔOpHHK KOMHCCHH 110 COÖHpaHHK) CJIOBapH H H3yMeHHK) flHaJieKTOB KOMH H3biKa, Bbin I, 29—47). c. dolgozatában kimutatta, hogy a zűrjén nyelv FSz. nyelvjárásában két o fonéma (egy nyílt o és egy zárt o) található, és hogy ezeknek az archaikus jellegű KP. nyelvjárásban is kettős megfelelése van: FSz. o ^KP. o, FSz. o ~KP. u. Később LiTKiNnek azt is sikerült bebizonyítania, hogy ez a kettősség az ópermi (vagy másképp: ózürjén) nyelvemlékekben, is tükröződik, mégpedig oly módon, hogy a kétféle o hangot két betű jelöli. Az ópermi szövegekben ugyancsak két betű jelöli a mai zürj: e ~KP. e, i magánhangzókat is.3 Az interdialektális magánhangzóviszonyok és az ópermi szövegek tanúsága alapján tehát ITKONEN jogosan következtette ki az őspermire az o : o, ô : ó, e : e magánhangzókat. Az archaikusnak tekintett ősfinn magánhangzó-rendszer alapján rekonstruált előpermi (tkp. finnugor) rendszer ITKONEN szerint a következő hangokat tartalmazta: a ä o — ô e — ê :..,,• U — Ű Ü i — Ï 1Vö. W. STEINITZ, Geschichte des ostjakischen Vokalismus, 1950 és Geschichte des wogulischen Vokalismus, 1955. < ;«Vö, DECSY GY.: TJAJb. XXXII, 164—74: Einführung 155—6; Jl. FI. rpy3oe, ßp,nnocbi ÄHajieKTOJiorHH H ncropHH MapHÍícKoro ifôbiKa (Tpyflbi MapHHH. 1964, 18): O p^yiíHpoBaHHbix rjiacHbix MapHÍícKoro H3biKa H HX HCTOPHH (BOfl. 1964, 15—26). 3 Vö. B. H. .//wmKUH,TïpeBHenepMCKHH H3MK. 1952; K Bonpocy o B0KajiH3Me nepMCKHx iföbiKOB: TpvAbi HR I. 58—106. a o 9 u