Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Imre Samu: Der Münchener Kodex II 263

SZEMLE — ISMERTETÉSEK 265 két típusba sorolhatók: 1. az írással kapcsolatos jegyzetek (törlések, betoldások, javítások stb.); 2. A Vulgata szövegével való egybevetések. Ez utóbbiak azonban — a kiadó szerint — csak a legszükségesebb esetekre korlátozódnak. A „Bevezetés" 3. fejezete egészen röviden ismerteti a MK-szel kapcsolatos további munkálatok tervét. A soron következő III. kötet az egykorú olvasatot adja majd párhuzamos latin szöveggel. A IV., egyben utolsó kötet pedig a kódex modern szempontú részletes nyelvi leírását fogja tartalmazni. Ezt a feladatot valószínűleg egy munkaközösség fogja elvégezni, egyes területeken igénybe véve a modern elektronikus adatfeldolgozó gépek segítségét is. E rövid ismertetés után térjünk vissza a MK új kiadásával kapcsolatos leglényegesebb kérdéshez, az e jelek problémájához. Décsy a huszita bibliának a magyar kutatók által è jellel visszaadott betűjét illetően lényegében azt az álláspontot képviseli, amelyet Farkas Gyula is kifejtett a MK hasonmás kiadásának bevezetőjében (21 — 23. lap). (E felfogás bírálatát 1. NYÍRI: AL. X, 275 — 85; Uő: In memóriám Gedeon Mészöly. Szeged, 1961. 133—42; IMRE: NyK. LXII, 163 — 5; Uő: NytudÉrt. 43. sz. 3 — 5, 55 — 7; stb.), Décsy szerint is: ,,Im Original wird der Buchstabe, den JÁSZAY als è wiedergibt, mit zwei Federansätzen geschrieben, und zwar so, daß der untere Teilstrich den oberen zumeist etwa in der Mitte halbiert (s. JÁSZAYS Abbildung). Dadurch wird der optische Eindruck hervorgerufen, daß es sich bei dem links oben hervorragenden Linienteil um ein diakritisches Zeichen handelt. Dieser optischen Täuschung ist JÁSZAY zum Opfer gefallen; . . . JÁSZA YS paläografischer Irrtum beeinflußte auch die späteren Herausgeber des MK (und der Hussiten-Bibel); . . . auch sie nahmen è in ihre Textausgaben auf" (XIII—XIV. 1.). Ennek megfelelően Décsy a MK most megjelentetett kiadásában az è jelet nem veszi fel, csak e és è jelet használ. A magam részéről teljes mértékben egyetértek Décsyvel (és Farkas Gyulával) abban, hogy a huszita bibliának a magyar kutatók által è jellel visszaadott írásjegyeiben nem kereshetünk diakritikus jelet, hanem a balra dűlő ,,fej" a betű szerves része, magához a betű testéhez tartozik, tehát tulajdonképpen csupán grafikai jellegű sajátság. (Részletesebben 1. i. h.). Lényegében azonos véleményen vagyok Décsyvel a MK e jeleinek fonológiai értókét illetően is. A MK helyesírásának tanulmányozása során magam is arra a megállapításra jutottam, hogy: „Talán nincs is a kódexnek olyan lapja, amelyről ne lehetne szép számmal példákat idézni arra, hogy ugyanaz az adat vagy legalábbis azonos típusú adatok ne jelennének meg è-vel is és e-vel is (esetleg é, e-vel is)" (NytudÉrt. 43. sz. 59); illetőleg: ,,Már ez az anyag is eléggé mutatja, hogy a MünchK. anyagából magából az e : ë fonéma viszonyára vonatkozóan messzebb menő következtetéseket levonni nem lehet" (i. m. 60). Décsynek ateljes huszita biblia helyesírására vonatkozó, az e jeleket illető nézeteit, illetőleg a MK betűhű kiadásában az e jelekkel kapcsolatos eljárását mégsem tudom helyeselni. Véleményem szerint ugyanis erősen vitatható Décsynek az az eljárása, hogy: 1. A MK-szel kapcsolatos, szerintem is helyes megállapításait általánosította, és — részletesebb vizsgálat nélkül — érvényben levőnek tekinti az egész huszita bibliára, tehát a Bécsi Kódex 1. és 2. kezére is. 2. Az egykorú olvasat megadásában védhető eljárását alkalmazta a betűhív szövegkiadásban is. Az è jel fonológiai értékét illetően már Farkas Gyula megjegyezte: „Es mag indes nicht ganz unwahrscheinlich sein, daß die Übersetzer der Hussitenbibel selbst mit der vollen Variante des e den Lautwert des ganz offenen e wiederzugeben beabsichtigten, denn és ist nicht zu verkennen, daß in einigen bestimmten Wörtern (ember, isten, nek-, vei- usw.) diese Variante mit einer gewissen Konsequenz wiederkehrt" (Der Münchener Kodex I, 25. 1. 3. sz. jegyzet). „A magyar huszita helyesírás néhány kérdése" (NytudÉrt. 43. sz.) című tanulmányomban megvizsgáltam a Bécsi Kódex 1. kezének teljes anyagán aze jelek megoszlását. Ennek összesített eredményét a következő lap táblázatai mutatják.1 Ezek a százalékarányok annyira beszédesek, s vallomásuk annyira egyértelmű, hogy semmiféle bővebb kommentár nem szükséges hozzájuk. S ha figyelembe vesszük azt is, hogy egyes viszonylag gazdagon adatolt morfémákban az e (è) : è jelölés meglepő következetességgel jelentkezik (pl. meg 570 + 0; mend [menden stb.] 417 + 0; te 239 + 0; -ejt igeképző 106 + 0; -ség főnévképző 254 -f 1; stb.; — ezzel szemben: én 3 -+- 193; 1 A közölt statisztikába nem vettem bele az

è' ~ e alternánssal jelentkező morfémák adatait (18 tőmorféma + 4 toldalék), az idegen tulajdonneveket, és néhány bizonytalan olvasatú adatot. Ezek hiánya azonban a kérdésről kialakuló összképet nem befolyásolja.