Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Bereczki Gábor: W. Steinitz és E. Itkonen finnugor vokalizmuselmélete és a cseremisz nyelv [Die Theorie über den finnisch-ugrischen Vokalismus von W. Steinitz und von E. Itkonen und die tscheremissische Sprache] 23

W. STEINITZ ÉS E. ITK0NEN FINNUGOR VOKALIZMUSEIMÊLETE 25 redukálódnak. Jellemző sajátságuk nem a redukáltság, hanem a rövidség. Csaknem fele olyan rövidek, mint a teljes képzésű magánhangzók.2

A redukált hang terminust, GRírzovval egyetemben, csak a hagyomány miatt tartjuk meg. Számos cseremisz nyelvjárásban megtaláljuk a legtöbb esetben őscseremisz *i-re visszamenő' 3 hangot, pl. (BEKÉ) P., B., UJ. paza's 'fészek'; C, C. Icdt 'kéz' (WICHM.) U. p§l 'Wolke' stb. Ezekben az § hang belső cseremisz keletkezésű, s tárgyalására ennek a cikknek a keretében nem kerítünk sort. STEINITZ utal arra, hogy a kérdéses redukált hangok megvannak a csuvasban és a tatárban is. A csuvasok több mint ezer, a tatárok pedig hétszáz éve élnek szoros kapcsolatban a volgai finnugor népekkel, amit ezeknek a népeknek a szókincse is világosan tükröz. A volgai török és a volgai finnugor vokalizmushan mutatkozó párhuzam bizonyára annak a hatásnak tulajdonítható, amit az.őslakos finnugorok az egymást követő kelet-európai népvándorlások során idevándorolt török népekre gyakoroltak (STEINITZ, FgrVok. 138). STELNTTznak ez a megállapítása nem áll összhangban a turkológiai kutatásokkal. A Szovjetunióban HccneAOBaHHH no cpaBHHTejibHOH rpaMMaTHKe TiopKCKHX H3HK0B (MocKBa, 1955) címen megjelent kézikönyvben az ő, ű (cirillbetűs jelölésük o, ë) hangokra vonatkozólag azt találjuk, hogy ezek megvannak minden kipcsak nyelvben, de fonémaként csak a tatárban, a baskírban, a kazahban és a nogajban fordulnak elő. A többiben csak az u, ü fonéma variánsaként élnek (i. m. 106 —9).3 Ekkora területen és ennyi nyelvben finnugor szubsztrátumot feltételezni azonban nyilvánvalóan képtelenség. Különösen a csuvas vokalizmus vizsgálata igen tanulságos számunkra. A csuvas irodalmi nyelvben és a nyelvjárások jelentős részében (különösen az anatriban) az őstörök *u, *ü, *« hangoknak rendszerint §, d a folytatása. Ugyanazt a megfelelést látjuk tehát, mint a keleti cseremisz és a hegyi cseremisz nyelvjárások között. Az északi csuvas virjal nyelvjárás egyes területein azonban az őstörök *u, *ü, *i-nek ő, ü, d (ASMARTN jelölése szerint: ő, ö, e) felel meg. A csuvas nyelv tatár, és részben az orosz jövevényszavai is kétségtelenné teszik, hogy az eredeti (vagy egyes esetekben csak eredetibb) u, ü, i hangokból először o, ü, d fejlődött, majd az ö és az ű a csuvas nyelvterület túlnyomó részén delabializálódott, s így lett belőlük §, d. A virjal vidék egyes részein viszont mindmáig megőrződött a közbeeső ő, ü fokozat. A csuvas és cseremisz párhuzamos hangfejlődést lássuk egy-egy török etimológián. Lehetőleg olyan török szavakat igyekeztem kiválasztani, amelyek jövevényként a cseremiszben is ismeretesek. PL: oszm., csag., tel., kirg., tar. usta 'mester' ^kaz., nog., tat., ősta, bask. ősta, csuv. esta (virjal ősta); cser. KH. d'sta, J. ö'sta, U. usta' 'na'; oszm., kirg., jak. stb. bütün 'egész' ^kaz., nog., bask., tat. bétun, csuv. pdDdm (virjal püDüm) ; cser. KH. pd'tdú, J. pu'tün, U. pü'tdú; oszm., türkm. dil 'nyelv', ujg., kirg., alt. stb. til ~bask., tat. tdl, csuv. Cdl%E. 2JI. TI. Fpy3oe,

PeÄyuHpoBaHHbie rjiacHbie B jwaneKrax MapHÍíCKoro H3biKa: Bonpocu AHajieKTOJiorHH H HCTOPHH MapuftcKoro «3biKa. (Tpyflbi MapHHH XVIII, HouiKap—Ojia 1964.) 22. 3 Erre a tényre a cseremisszel kapcsolatban tudtommal D. G. KAZANCEV mutatott rá elsőként a joskar-olai nyelvjárás redukált hangjairól írott cikkében (1. GRTJZOV: i. m. 44). A cseremisz és a csuvas—tatár párhuzamok kérdését érinti E. ITKONEN (FUF. XXIX, 247 — 8), valamint L. P. GRTTZOV (SZFU. II, 109 — 11) is, de mindketten az ő, 4 őscseremisz volta mellett foglalnak állást.