Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Rédei Károly: Széljegyzetek Vászolyi Erik „Prolatívusz, tranzitívusz, lokatívusz a zürjénben, a votjákban és a finnugor alapnyelvben” c. cikkéhez [Randbemerkungen zur Abhandlung „Prolativ, Transitiv, Lokativ im Syrjänischen, im Wotjakischen und in der finnisch-ugrischen Grundsprache von Erik Vászolyi] 171

172 RËDEI KÁROLY permi korba nyúlnak vissza (1. UOTILA: SUST. LXV, 80 — 109, 125—42; COLLINDER, CompGr. passim; REDEI: NyK. LXVI, 253 kk.). Ez azt jelenti, hogy a szótövekben és a toldalékmorfémákban jelentkező zürj. t (és p, k) előzménye mindenkor más volt, mint a d (és b, g) mássalhangzóé. Ezt a szabályosságot több mint száz biztos etimológia és közel harminc képzőmorféma támogatja (a képzőkre vonatkozóan 1. UOTILA: i. h.; A. KÖVESI, PermiKépz. passim). VÁSZOLYI (74) a zürj. -ED és -TI azonosságának az igazolására a zürj. kerid 'rénszarvasod' ^ kerté 'rénszarvasodat' oppozícióra hivatkozik. Űgy véli, hogy a -T > -D morfonológiai változás a szótagzáró helyzettel függ össze. A Px2Sg&Nom. és Px2Sg&Acc. oppozíciójára, mint analóg jelenségre való hivatkozás azonban csak látszólagos, s így nyilvánvalóan téves. UOTILA (i. h. 107) szerint ui. a Px2Sg&Acc. -TE morféma zöngétlen mássalhangzók utáni helyzetből általánosult a zűrjén paradigmarendszerben. A Px2Sg&Nomban a szabályos -ID alak van meg. Ezzel szemben a votjakban zöngés mássalhangzók után -de (nande 'kenyeredet'), zöngétlen mássalhangzók után pedig -te (kalikte 'népedet') allomorf jelentkezik. A Px2Sg&Nom. -ed, -id, -d allomorfjának a d-je (a várható szabályos -t helyett) a gyakrabban előforduló -de allomorf analogikus hatásával magyarázható (vö. UOTILA: i. h.) A Px2Sg&Nom és Px2Sg&Acc. zűrjén és votják morfémáiban jelentkező T és D morfofonéma tehát nem a szótagkezdő avagy a szótagzáró helyzettől függ, hanem a zöngétlen vagy zöngés hangkörnyezettől. A szótagkezdő és a szótagzáró helyzettel való operálás azért sem helytálló, mert a zürjénben mindkét helyzetben megjelenhet zöngés és zöngétlen mássalhangzót tartalmazó morféma. Pl. nird 'Landspitze' r^kojt 'Balzplatz, Balz'; lebçd 'Gabel' r^icet 'klein' stb. A mondottak alapján úgy látjuk, hogy a zürj. -ED és -TI nem vezethető vissza közös előzményre. Mind hangtani, mind jelentéstani szempontból valószínű, hogy a proszekutívuszrag a fgr. *-TA ablatívuszragból származik (1. E. ITKONEN: FUFA. XXXII, 64). A tranzitívusz-T7 ragja-T+J morfémakapcsolatra mehet vissza. Az I feltehetőleg a fgr. *J latívuszrag folytatója (vö. UOTILA: Vir. 1945 : 327—36). A I Cx önállóan csak defektiv szavakban fordul elő, elsősorban prolatívuszi jelentésben. Pl. ili 'weit', vili 'oben, in der Höhe (fliegen)'. A tranzitívuszrag -/-je azért nem lehet irreleváns elem (tővégi magánhangzó), mert abszolút szóvégi helyzetben a zürjénben nem maradhatott volna meg (erről 1. LAKÓ: FgrErt. 2 : 53 kk.). A tranzitívusz / eleme a főnévragozásban nem, de defektiv szavakban önmagában is kifejezhet prolatívuszi viszonyt. Pl. kit 'wo, welchen Weg', set 'jenen Weg', tat 'diesen Weg'. Ugyanezek az adverbiumok kiti, seti, táti alakban is előfordulnak. Ezek -ti-je a tranzitívuszraggal azonosítható. A kit r^kiti alternációból arra következtethetünk, hogy a tranzitívuszrag eredetibb alakja -T lehetett. Ez az említett defektiv szavakban megőrződött, a főnévragozás rendszerében azonban a prolatívuszi funkció világosabb kifejezése céljából a raghalmozás útján keletkezett -TI terjedt el. Az adverbiumokban jelentkező -T Cx, valamint a tranzitívuszrag -T eleme a finnugorra kikövetkeztethető *-TT lokatívuszragra vezethető vissza, amint ezt már WICHMANN (FUF. XVI, 146—63) és nyomában mások is (UOTILA, LAKÓ, E. ITKONEN) feltették. A *-TT és a *-NA lokatívuszrag között az őspermiben funkcionális elkülönülés történt: a *-NA a statikus állapot (>zürj.-votj. inesszívusz: -IN), a *-TT (>-T, raghalmozással : -TI) pedig a dinamikus mozgás kifejezésére foglalódott le.1 i A *-TT lokatívuszrag voltaképpen csak a vogulban vált a főnévragozás eset-