Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Erdélyi István–Hajdú Péter: Megjegyzések Szabó László „Szelkup szövegek szójegyzékkel” című közleményéhez [Bermerkungen zur Veröffentlichung „Szelkup szövegek szójegyzékkel” („Selkupische Texte mit Wörterverzeichnis”) von László Szabó] 163

MEGJEGYZÉSEK SZABÓ LÁSZLÓ KÖZLEMÉNYÉHEZ 169 nyelv járásterület egyenlő értékű fedőnevei. Az ő nyelvjárási rövidítéseik mögött dialektológiai szempontból különböző jellegű és értékű nyelvi egységeket kell látnunk: néha egy kisebb közösség, olykor csupán egyetlen informátor nyelvét tükrözik. Igaz, mindkét kutató kísérletet tett a szölkup nyelvjárások szisztéma tizálására : északi, középső és déli nyelvjárásokról írtak, s noha osztályozásukban vannak eltérések, a tymi és narymi idiómát mindketten az északi nyelvjárásba sorolják. Ez a felosztás ma már tartalmát tekintve túlhaladott. Helyette PROKÓFJEV (szintén földrajzi alapú, de következésképpen nyelvi szempontból is indokolt) nyelvjárási felosztását használjuk, amely elkülöníti egymástól a tazi (v. északi), a tymi (v. középső) és a keti (v. déli) nyelvjárásokat. Számukra az a lényeges, hogy a középső (azaz tymi) nyelvjáráscsoport tagja pl. az alsó-tymi, középső-tymi, felső-tymi, vaszjugáni és narymi nyelvjárás. A középső nyelvjáráson belüli kisebb nyelvjárások rendszerezése egyelőre alig lehetséges, legfeljebb egy-két kirívó (rendszerint hangtani) sajátság alapján. Ilyen a középső nyelv járásterületen jelentkező h-zás, amely CASTRÉNnál a narymi nyelvjárásra jellemző, mai ismereteink szerint azonban a Vaszjugán, Parabel és a Középső-Tym folyása mentén is megvan. SZABÓ L. szövegének nyelvjárását érintő konklúziónk: a közölt anyag a tymi (középső) nyelvjárásból való, s ezen belül h-zó (ún. narymi) típusú. Egyéb nyelvjárási paramétereket azért nem vehetünk figyelembe, mert — nagyon igaza van ERDÉLYinek — ilyen kis terjedelmű vizsgálati egységen, mint amilyen DONNER és SZABÓ tymi anyaga, nem lehet minuciózus pontosságú hangtani és morfológiai vizsgálatokat végezni. Végezetül még szóba hozom, hogy ERDÉLYI ISTVÁNnak a tanulmány egy-két részletére vonatkozó ítélete — benyomásom szerint — túl szigorú. Megjegyzéseiből ugyanis azt a tendenciát vélem kiolvasni, hogy helytelennek minősít minden olyan SZABÓ által lejegyzett formát, amit CASTRÉN vagy DONNER adataival igazolni nem lehet. Az óvatosság érthető és helyénvaló, de azért a való helyzet az, hogy a szölkupot aránylag kevéssé ismerjük, és ennek következtében szövegekben nem egyszer olyan alakulatokba ütközünk, amelyeket a tankönyvek nem tanítanak, s amelyek a krónikus szövegínség közepette nem mindig hitelesíthetők. Az ilyen formációk persze nem feltétlenül helytelenek. Példaképpen említem, hogy E. I. tévedésnek könyveli el a SzABÓnál gyakran előforduló -k Sg3 végződésű igealakokat (pl. yga-lguk 'mondja'). Nos, ugyanilyen egyes szám 3. személyű igealakok vannak abban a középső nyelvjárásterületről (közelebbről Parabelből) származó mesében, amelyet DULZON tett közzé 1966-ban: waryuku-k 'ő él', qwajaquq 'megy' (H3biKH H TOIIOHHMHH CnÖHpH I. TOMCK 1966: 97). Érdekes egyébként, hogy az 1. és 3. személy egyezésére a déli nyelvjárásterületről is van példa: man türaiq, tab nej türar\ 'én sírok, (és) és az a nő (is) sír' (Bonpocbi JIHHTBHCTHKH. TOMCK 1966: 16); illikhurj wöskekur] 'él-éldegél' (A. U. flyjib30H, KeTCKne CKa3KH. TOMCK 1966 : 118). Bizonyos nyomai ennek CASTRÉN feljegyzéseiben is megtalálhatók. — Hasonlóképpen nem feltétlenül szükséges az i kezdetű szavakban mutatkozó j- protézist a cirill írás felolvasása közben keletkezett hangnak tartani, noha ennek a felfogásnak van bizonyos valószínűsége. Ilyen helyzetű protetikus j-t én is hallottam és le is jegyeztem a turuchani (északi) nyelvjárásból. Fontosabb azonban, hogy ilyen alakok PÁPAI KÁROLY szölkup szójegyzékében is feltűnnek (jet, ji, jüdi stb., 1. NyK. LIV : 153), noha ő valószínűleg írástudatlan nyelvmesterekkel dolgozott. A protézist tehát spontán fejleménynek is tarthatjuk.