Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)
Tanulmányok - Erdélyi István–Hajdú Péter: Megjegyzések Szabó László „Szelkup szövegek szójegyzékkel” című közleményéhez [Bermerkungen zur Veröffentlichung „Szelkup szövegek szójegyzékkel” („Selkupische Texte mit Wörterverzeichnis”) von László Szabó] 163
168 ERDÉLYI ISTVÁN—HAJDÚ PÉTER szalagra stb.; NB. ez utóbbi esetben tanulságos lenne egy alkalommal a Nyelvtud. Intőben a felvétel közös lehallgatását2 megrendezni)." Az idézet E. I. sok lényeges észrevételét alátámasztja (pl. a magánhangzókvantitás, A-zás, k r^x ~q) vagy más szempontból világítja meg (pl. az állítólagos / kérdésében, mely gyaníthatólag nem is /, hanem x, s kialakulását tekintve polifonematikusan értékelendő: egy bilabiális mássalhangzó + h, ill. h + bilab. mássalhangzó egybeeséséből jött létre, vö. Ty t'obs „Wiege" ^N Sotp = szerintem cox id. 1. DONNÉE, MSFOu LXVII: 74). Méltánytalan lenne elhallgatni, hogy SZABÓ L. a lektori vélemény konkrét javaslatait általában figyelembe vette és sokat változtatott kéziratán, ahogy ez lektori jelentésem és Sz. L. közleménye összehasonlításából kiderül. A hibás fordítások és tévedések száma így csökkent. Hangjelölését viszont lényegében megtartotta és ezen — a sajtóhibákat kivéve — ERDÉLYI ISTVÁN megjegyzéseinek ismeretében sem látok változtatnivalót. Ti. furcsa lenne, ha CASTRÉN és DONNER adataihoz igazítanánk hozzá SZABÓ szövegeit. Ezek az adatok persze nagyon-nagyon fontosak — mondhatni: nélkülözhetetlenek — a szöveg értékeléséhez, elemzéséhez, de nem tekinthetők olyan normának, amelytől a mai gyűjtőnek nem szabad eltérnie. Két dologra kell utalnom ezzel kapcsolatban: a) CASTRÉN anyaga több mint 100 évvel, DONNERÉ több mint 50 évvel ezelőtti nyelvi állapotot tükröz (mindegyik a maga módján); b) a szóban forgó területen az utóbbi időben nagy mértékű nyelvjáráskeveredés ment végbe. Ez utóbbiról SZABÓ — talán előzetes levelezésünk alapján is — így emlékezik meg cikkében: ,,G. M. PROKOFJEV azt írja a tymi nemzetiségi körletről. . ., hogy ott csak szelkupok élnek. Számukat ebben a körletben 1930 előtt 500-ra becsülték, de 1930 után ez a szám körülbelül a kétszeresére nőtt, mert a délebbi3 szelkup területekről és a Vaszjugán környékéről a szelkup lakosság egy része áttelepült ide." (NyK LXVII : 249.) A PROKOFJEvre való hivatkozás voltaképpen magyarázatot nyújt arra a jelenségre, hogy miért jelentkezik a Narym környékére jellemző h a Tym menti Napasz mai lakóinak nyelvjárásában. Mégis kár, hogy Szabó nem folytatta tovább a gondolatmenetet, hanem megelégedett azzal, hogy Tagina esetében „nyelvjáráskeveredéssel" számolhatunk. Ha a A-zást mint legszembeötlőbb hangtani vonást tekintjük Tagina nyelvében, akkor első gondolatunk az lehet, hogy vajon ez a sajátság általánosan elterjedt-e Napasz környékén, vagy pedig pusztán a délről jött betelepültek közösségére jellemző. Erre a kérdésre csak helyszíni tapasztalatok alapján lehetne válaszolni. Emlékezetünkbe idézve PROKOFJEvnek a szölkup méretekben nagyarányú áttelepülésre vonatkozó információját, amely szerint a tymi nemzetiségi körzet szölkupjainak száma megduplázódott, arra kell gondolnunk, hogy a mai tymi h-zás nem Tagina családjára korlátozódik, hanem legalábbis egy aránylag nagy közösségnek sajátja. Más szóval: a h-zás ma már nem csak az ún. narymi nyelvjárásban van meg, hanem a Vaszjugán és a Parabel menti nyelvjárásokon kívül a Tym folyó idékére is felhatolt. Ide kívánkozik még egy észrevétel. CASTRÉN és DONNER nyelvjárási megnevezései nem feltétlenül egy-egy nyelvileg jellegzetesen elkülöníthető 2 Erre — tudomásom szerint — a mai napig nem került sor. 3 Pontosabban a Parabel, Ob, Csaja vidékéről. — H. P.
