Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Rédei Károly: Szófejtések [Etymologien] 155

Szófejtések 105. Magyar harag 'Zorn' A harag 1. 'Zorn, Groll, Grimm, Ärger', 2. R. 'zornig_' megfelelői az obiugor nyelvekből ismeretesek: v o g. (ÁKE. 297) KL. khârji, khörji 'zürnen, erzürnen, grimmig werden'; (WV. 72) AK. ypr-, P. kor-, DVag. kQarrekat(rvkör-), AL. Jg0

arkat- (~kQ

är-)

'zanken' | o s z t j. (KT. 335—6) D. %urdmta 'sich erzürnen, sich ärgern', Vj. kordmia 'nicht essen, weil man schmollt (von einem Kind)', kv-ramta 'sich erzürnen, sich erbosen', Kaz. %çrdmti 'in seinem Ärger schmollen' stb. (MUNKÁCSI: NyK. XXV, 269 m., vg.; SZILASI: ÉrtNySzt. XVIII/8: 15 -f- o.; 1. még LAKÓ: NytudÉrt. 40 : 226). — A m. -g deverbális névszóképző; az osztj. -m mozzanatos képző. Az ugor szavakat egyeztethetjük a következő mordvin szóval is: E. M. kor 'Verdruß, Gram, Ärger'; (RAVILA: SUSA. 61/3: 31) E. kor 'Ärger, Erzürntsein'; kor sajinze sed'ejest 'Ärger ergriff ihr Herz'. A vogulban ősvog. *ä ^ *a (egyes nyelvjárásokban *ő), az oszt jakban ősosztj. *o <^J *â magánhangzókkal számolhatunk (vö. STEINITZ, WogVok. 170, 230, 252; OstjVok. 66, 81, 101). Ezeknek a mordvinban kikövetkeztethető eredeti *u szabályosan felel meg (vö. COLLINDER, CompGr. 162—3). A mordvin alapján lehetséges, hogy szavunk eredetileg nomen-verbum volt. A kikövetkeztethető finnugor alapalak: *kur3-. 106. Magyar kegy 'Gnade' 1. Kegy 1. 'Gnade, Gunst, Huld', 2. 'Genehmheit, Lieblichkeit'; kegyelem 'Gnade'; kegyes 1. 'gnädig, gütig, hold', 2. 'fromm, gottselig', 3. 'mild, mildtätig', 4. R. 'Geliebter, Geliebte, Bräutigam, Braut', 5. N. 'szép; schön' kegyetlen 'grausam, herzlos'; R. *kegyid- (HB.) 'kegyelmez; begnadigen'; N. kegymél 'kényeztet, dédelget, gondosan ápol; verwöhnen, hätscheln, hegen nnd pflegen'. A fontosabb nyelvtörténeti adatok: 1192—95: Wimagguc uromc iiten kegilmet ez lelic ert (HB.); ef kegiggen (uo.); 1300 k.: kegug\ \gethuk fyomnäk /ne leg, kegulm mogomnok (ÓMS.); 1372 u./ 1448 k.: keges engedelmeííegett yelenteny (JókK. 11). 2. A kegy valószínűleg elvonás a kegyes melléknévből. Az -s ugyanaz a deverbális melléknévképző, mint ami csavaros, drágalátos, N. iszos, lakos, N. sodros, takaros, tilos stb. szavainkban is megvan (1. D. BARTHA, Szóképz. 88). A többi származékszó is igei alapszóra utal. BUDENZ (MUSZ. 10, 319) és nyomában mások (BADICS: NyK. XV, 396; MUNKÁCSI: Nyr. XII, 296; BALASSA: NyK. XVII, 317) szavunkat a mord. kel'ge- 'szeretni, megölelni', cser. keltal'ölelni', lapp kalke-: kalkab potet 'ich werde kommen' alakokkal vetették