Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)
Tanulmányok - Bańczerowski, Jerzy: A gyengülés–erősödés folyamata a finn nyelvben [Über den Prozeß der Verstärkung und Lenierung in der finnischen Sprache] - 3
14 JERZY BAÎÏCZBBOWSKI kellene-e a nyelvi konzervativizmusnak az egész hangrendszerre kiterjednie? A konszonantizmus feltételezett elszegényedésének lényeges változásokkal kellett járnia. De nem vetették fel a kérdést, mi vezetett ezekhez a változásokhoz, ezekhez a számottevő veszteségekhez a mássalhangzó-rendszeren belül. Milyen természetű volt az a folyamat, amelynek alávetették magukat a mássalhangzók? Fonetikai vagy fonológiai jellegű? Itt depalatalizációról és dezaffrikációról beszélhetnénk. így azonban figyelmen kívül hagyunk valamit, ami a mai finn mássalhangzó-rendszerre különösen rányomja a bélyegét, ti. a fok váltakozást. Véleményünk szerint a finn nyelv felépítésében ezen folyamatok mellett, ha valóban végbementek, az erősödés és gyengülés is nagy szerepet játszott. A fokváltakozást pedig úgy kellene felfognunk, mint ennek eredményét. Hogy az összefüggéseket világosabban szemünk előtt tarthassuk, a túloldali táblázatban megkíséreltük egybevetni a finn mássalhangzó-állományt a finnugor alapnyelvre rekonstruált állapottal.38 Mint a táblázatból látható, a finn nyelv lényeges jelenségei közé tartozik a fokváltakozás. Mint már fentebb mondtuk, újabban egyre inkább tagadják a fokváltakozás finnugor eredetét, és megpróbálják összekapcsolni az erős és gyenge fok keletkezését a külön nyelvi fejlődéssel. Ekkor azonban az a kérdés vetődik fel, hogyan jött létre a fokváltakozás egy nyelv külön életében és milyen nyelvi folyamatokat tételez fel. Számunkra pillanatnyilag nem fontos, melyik fejlődési korszakba lehetne beilleszteni a fokváltakozást. Figyelmünk most mindenekelőtt azokra a folyamatokra irányul, amelyek létrehozták. Ha eltekintünk attól a feltételezéstől, hogy a fok váltakozás megjelenése a finnugor nyelv sajátos természetében leli magyarázatát, és ehelyett azt fogadjuk el, hogy az egyes finnugor nyelvek külön életében jelent meg, úgy ez csak a szemléletmód megváltozását jelenti, nem pedig a jelenség okaira adott magyarázatot. Ha viszont kutatásaink alapját a rekonstruált fokváltakozással rendelkező finnugor alapnyelv képezné, az eredmények helyességének csak annyi valószínűsége lenne, amennyi a hipotetikus feltételezéseknek lehet. Ezért a fokváltakozás megjelenését a balti-finn nyelvek alapján vizsgáljuk meg. Ez a kiindulópont lehetővé teszi a rekonstruált finnugor alapnyelvi, illetve uráli állapottal való összehasonlítást, amelyet viszont a kutatók nem fogadnak el egységesen. Ha a kk, tt, pp, k, t, p állapotból indulunk ki (így WIKLUND39 ITKONEN,40 bizonyos fenntartással COLLINDEK41 is), akkor a mai erős fokot a finnben eredetinek kell tekintenünk. Milyen viszony van az erős és gyenge fok között ? Egy pillantás a táblázatra tudtunkra adja, hogy ebben a helyzetben fonetikailag legyengült hangok láthatók. A gyenge fokot tehát mint a fonetikai gyengülés következményét foghatjuk fel. A gyengülésnek már egy esetben való kimutatása is feltételezi, hogy az egész finn mássalhangzórendszer elszenvedte e folyamat hatását. Itt azt a lehetőséget szeretnénk fontolóra venni, hogy vajon csak az általános gyengülés feltételezésével tudjuk-e következetesen levezetni a finnugor alapnyelvből a finn mássalhangzó-állomány 38 A rekonstruált fgr. alapnyelvi állapotra vonatkozólag vö. SZINNYEI, NyH. 1927. 23 — 50. 1. COLLINDBB, CompGr. 45—146. 1., Introduktion. . . 103 — 123. 1. STEINITZ, Geschichte des fgr. Konsonantismus. 39 WIKLUND, Entwurf. . . 116 — 117. 1. 40 E. ITKONEN: UAJb. XXXIV. 192. 1. 41 COLLINDEB, CompGr. 79. 82 — 83, 87, 217. 1. és Introduktion . . . 112. 1.
