Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Kálmán Béla: Két szigvai vogul elbeszélés [Zwei wogulische Erzählungen] 139

146 KÁLMÁN BÉLA an por-ne mos-nëte särtdn ta puwtmaste. üsdrj ötdr Öjka piy Ős (os-ta) läwi: ,,%otdl jömne nëte nöti?" tönton Öjka piy läwi: — särtdn jömne nëte nöti. por-ne môé-nëte Ös juwl'e ta puwtmaste. môè-nëkwe läwi: ,,mandr tujasla%tëyn? /" tuwl piyiy potdrtëy: — nähl liyaymën, yptïutamën sötdr), nötne nëte ta% tuw konsiytayti. tönton Öjka piy näl éëltumtas. an por-ne nomsi: tel, üsdrj Ötdr Öjka piy näl, tuw ta lakwi. üsdr\ Ötdr Öjka piy näl éëltumtas os moé-nëkwe tuw ta lakwdltas. ta Ölmiytasdt. ypsa Ölsdt, wät'i ölsdt, man môé-nëkwe piy Önéds. ölimaten por-nëte läwi: — ti-nëkwë, juw-ïe jalnuwamën ? môé-nëte läwi: „am jalnë-ma at ônsëyum, am sawdrj-kann jalëyum. nar] juw jalne mä ônéëyn, ta jalëyn/" por-ne läwi: — ypttal jalne mä ônéëyn, akwjot jalimën! %olitaniy jëmtds, môs-nëkwe akite nopdlläwi: ,,am unttalaytwY\kwe jalurjkwe ta-kos tarj%ëyum, at wërmëyum." akite läwi: — taml'e mat wärmal' ônéëyn, manriy at jalëyn, man mat %un puwiluw. „jijimamën, apéit'em akw mât yultds, tuw jalëyum." sundl èôpitawes, ta minmiytasiy. jo%lum mäten joyti, por-ne läwi: — änum ta% ul %uleln, juw akwjot minimen. mos-nëte elaï ta minas por-nëte %ôntam mätet, tür wâtat ta yuïtds. ypsa minas, wät'i minas, âpsit(e) xultvm man nëyhs: koliy sümja%iy unlëy. akway akariyn éâéiyn purunkw woratawe tuw Most a por nő a mös-nőt előre taszította. A városi fejedelem-öreg fia ismét mondja: „Melyik nő szép?" A tönton-öreg fia így szól: — Az elől járó nő szép. A por-nő a mös-nőt (most) meg hátra taszította. A wős-nőcske így szól: MMit lökdösődsz? !" Akkor a két fiú így szólt: — Nyíllal lövünk (felétek). Amelyik kettőnk közül szerencsés, (annak a nyilát) veszi föl a szép nő. A tönton-öreg fia kilőtte a nyilát. Most a por-nő azt hiszi, hogy valóban a városi fejedelem-öreg fiának a nyila, odaugrott. A városi fejedelem-öreg kilőtte nyilát, a mÖs'-nőcske pedig odalépett. ím éldegéltek. Hosszú ideig éltek vagy rövid ideig éltek, a kis mösnőcske fiat szült. Miközben így éldegélnek, (éldegélvén) a por-nő így szól: — Asszonykám, (mi lenne) ha hazamennénk? ! A möé-nő mondja: ,,Nekem járó földem (olyan föld, ahova visszatérhetnék) nincsen, én a temetőbe megyek. Neked van visszatérő földed, (te csak) menj !" Apor-nő így szól: — Valahova menő földed van, menjünk együtt ! Reggelre virradt. A möé-nőcske így szól ipához: ,,Én hiába akarok temetőbe menni, nem tudok." Az ipa mondja : — Ha valami olyasmid van (ahova menni akarsz), miért nem mész, mi nem tartunk vissza. ,,Ha már indulunk (ketten indulván), öcsikém ott maradt egy helyen, oda megyek." Szánnal fölszerelték, elindultak. Jött földjük (ahonnan jöttek) következik, a por-nő így szól: — Ne hagyj el majd engem, menjünk együtt vissza ! A mös-nő előre ment, a por-nő a találkozó (talált) helyén, a tó partján maradt. Hosszú ideig ment (a mÖs-nŐ), rövid ideig ment, feltűnt az a hely, ahol öcsikéje maradt: ház és csűr áll