Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Kálmán Béla: Két szigvai vogul elbeszélés [Zwei wogulische Erzählungen] 139

KÉT SZIGVAI VOGUL ELBESZÉLÉS 145 mös-ne äyikwe päy-lcwähs, läwi: „ti nëkwe, ta-janit jomas wären, am masnutanum

majenf" ta nëte läwi: — am masnutan^m tit-ti yujëyt, tänndl masn! mös-ne äyikwe tuwl'e änkwatas, nasat'i masnut %uripatätimdt, matdr-mat sülndl wärim sa%irist, sältndl wärim wäjrist. mös-ne äyikwe läwi : ,,am tänandl %omos masijanum? ! man alpin röwne yuripat, alpim pol'iy nü'talawe." ta-kos pöjkdste, ta-kos pöjkdste, atin käsasas. * ,,%uh-kos ïerpnt %anaslan yüriy-sowt'em tajim majenf" an por-ne iermvr\ täydl ta man^mtaste, mös-nekwe taw palte ta woskasaste, läwi: — am mandr wäreyum, wojëln f mös-nekwe ta konipal jomas no%s masnut, üj masnut masds, wöwta järmak pinds. por-ne läwi: — ta masnutan änum(n) majën, tijijan wojen! an-münt amt'i wosjö%taslum, at wäylum / — por-ne läwi. man mos-nëkwe nëmatdr at läwds. ëlaï tajommtasiy. por-ne läwi: — üsdrj Ötdr öjkay, tönton Öjkay päwdln nëylimën, narj ta% — läwi — tönton öjka piy näl liy, narj tuw konsiytayten, am ta% os u

sdr] ötdr öjka piy näl liy, tuw konsiyta%teyüm. man mös-nekwe läwi: ,, änumn akw%uripa." ta jômëy. to% jömimaten üsdr) ötdr Öjkay, tönton öjkay päwdln ta nëyhsiy. üsdY\ Ötdr Öjka piy läwi : — %otdl jömne nëte nöti? tönton Öjka piy läwi: — jujdl jömne nëte nöti. pás (született) úrnő, milyen született fejedelemnő (lett belőle) ! A mős-asszony leánykája kiment a partra, így szól: ,,Te asszonyka, légy oly jó (tégy oly jót), add (nekem vissza) a ruháimat. A (másik) nő mondja: — Itt hevernek az én ruháim, azokat vedd föl (azokkal öltözz föl) ! A mÖs-SbSszony lánykája odapillantott: semmiféle ruhaforma sincs (ott), (csak) valamiféle kéregből készült ócska suba, háncsból készült ócska csizma. A mŐs-asszony leánykája mondja: ,,Én ezekbe hogy öltözzem föl? ! Hiszen a te testedre illők, az én testemet összesebzik." Hiába kérte, hiába kérte, csak nem adta vissza (nem egyezett bele). ,,Akkor a gombodra erősített zacskómat add (ide nekem) !" Most a por-nő gombbal együtt letépte, a kis mös-nőnek dobta, mondja: — (lásd), En mit csinálok (milyen nagylelkű vagyok), vedd el ! A kis mŐs'-nőcske még jobb nyuszt ruhát, hód ruhát öltött, vékony selymet kötött a fejére. A ^or-nő így szól: — Azokat a ruháidat add nekem, ezeket vedd el ! Előbb én magam forgathattam volna ki, (de) nem tudom (tudtam), — mondja a por-nő. A kis mős'-nőcske mit sem szólt. Mentek tovább. A por-nő így szól: — A városi fejedelem-öreg, a tönton-öreg falujában megjelenünk, te majd — mondja — (ami) nyilat a tönton-öreg fia lő ki, azt vedd föl, én meg majd (ami) nyilat a városi fejedelem-öreg fia lő ki, azt veszem föl. A kis mos-nőcske mondja: ,,Nekem mindegy." Mennek. Amint így mennek (így menésük közben) megpillantották a városi fejedelem-öreg, tonton öreg faluját. A városi fejedelem-öreg fia így szól: Melyik (honnan járó) nő szép? A tÖnton-öreg fia mondja: — A hátul járó nő szép. 10 Nyelvtudományi Közlemények LXX/1.