Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Kálmán Béla: Két szigvai vogul elbeszélés [Zwei wogulische Erzählungen] 139

144 KÁLMÁN BÉLA uwét'ët läwi: „läsalkwe, läsal, am ti mory-samtem täjapeym, nar] paltn joytëym." ös-ta jömiytas, jömiytas, tes, tes. akwmatërtn äpsit läwi: — am jol ti pätdreyum ! ja-ti, tuw ta kwälapas, tuw joytiypas, nasati äpstet pätdram, top ätane ost l'üleydt. purjk-sowëndl kos püwumtaste, top ätane taw palte yul'tsdt. äpstet jol yottal ta räymatas, jol yottal! ta saltds. ja-ti, tistim, wöslim ël jömantas. takos sunsiylayti, wassiy äpstet nem-yöt at när\ti. jöms, joms, purjte yotal öli, sipe yptal öli, ta jömi. %osa jöms, wät'i jöms, akwmatërtn tűr wätan joytes. tatëm mat rëyr\ yptal, yosa jömimate rëyliytawes, puwluiqkw nomdlmatas. tot jomantimate akwmatërtn akw ne lal'tjömi. ta-kos sunsiylite, aman yottut ? yötwäsntame yuripa, akway at yansite. ta jim nëte taw palte joytds, läwi : — narj tit mandr wäreyn ? „mandr wäreym?" — läwi — ,,amtterisum tit jömiyteyum." joytum nëte läwi : — ja-ta käsmostäl ôlëym, moè puwlimën, mos jomasnuwëy jëmtëym. ta-kos at käsasas mös-ne äyikwe. worataytëy, worataytëy, akwmatërtn ta käsasas. äy(w)salaytur\kwe ta patsiy. taw palte joytum nëte matarane woskasasane, näluwta lajyatas. mös-ne äyikwe Ös äywsalaytas, witn näluw ta minas, taw tüp näluw patds, ta nëte päy-kwälapas, mös-ne äyikwe masnutdl masapasane. mästdr sayikwet, mästdr wäjikwet, mästdr suptene-kwälyane, törane pinwëset, akway mana tel^m näj-ne, mana teh^m ötdr-ne! Nenécském, ide gyere, én már vállig süllyedtem ! Nenécskéje mondja: ,,Csak nyugodtan, nyugodtan, ezt a szederszemecskémet (még) megeszem, (aztán) megyek hozzád". Ismét járkált, járkált, evett, eddegélt. Egyszercsak az öccse így szól: — ím eltűnök ! És lám, odafutott, odaért. Öccse bizony elsüllyedt, csak a haja (tsz.) látszik ki (áll ki) már. Bár fejbőrénél megragadta, csak a hajából maradt nála (egy csomó). Öcsikéje ím elsüllyedt, valahogy lemerült. És most szomorkodva, búslakodva továbbindult. Hiába nézi, öcsikéje seholsem látszik. Ment, mendegélt, feje merre van, nyaka merre van, (csak) megy (nem is tudja, merre megy). Hosszú ideig járt, rövid ideig járt, egyszercsak egy tó partjához ért. Oly nagyon meleg a nap, hosszú járása közben (járván) kimelegedett, fürdésre (fürödni) gondolt. Ott járván egyszercsak egy nő jön szembe. Hiába nézi, vajon ki (lehet). Honnan (hol) ismerős, sehogysem jön rá. A most jött nő hozzá jött, így szól: — Te itt mit csinálsz? Mit csinálok? — mondja — Én, szegény, magamban járkálok itt. Az idejött nő így szól: — Lám, én kedvetlen vagyok, fürödjünk egy kissé ketten, kissé jobban leszek. Hiába ellenkezett (nem egyezett bele) a mÖs-asszony leánykája. Vitatkoztak, vitatkoztak, egyszercsak beleegyezett. Vetkőzni kezdtek. A hozzá jött nő a holmiját elhajította, a partra dobta. A mös-asszony leánykája is levetkőzött, lement a vízbe. Alig ért a vízbe, a (másik) nő kilépett a vízből, felöltötte a moi-asszony ruháit (felöltözött ruháival). Mesteri (módon készült) ruhácskáját, mester(be szabott) csizmácskáját, mester(be szabott) ruháit (ingét — övét), kendőit fölkötötte, egyszeriben milyen pom.