Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Kálmán Béla: Két szigvai vogul elbeszélés [Zwei wogulische Erzählungen] 139

KÉT SZIGVAI VOGUL ELBESZÉLÉS 143 supe-kwälye pol'iy woss maniytdwe, alpi-nöwl'e pol'iy woss niltaldwe!" soi', akmatërtn päl' wör tën jujipalënt ta tëlapas. por-ne ypttaï ta taymaias, taw tot woratalnetë sis an môé-ne dyikwëy, piyiy mos ëlnuw ta patsiy. %osa minasiy, wät'i minasiy, akwërtn por-ne os-ti jinët sujti. juwïe dr\kwatdlëy : soi', akway supe-kwälye pol'iy maniytimat, alpi-nôwl'e pol'iy niïtaïim, irj juw! aryennuw lapan joytvs. môé-ne äyikwe käte tut'éarjën mäyumtähs, näjt'ëre kon-lëymatas. liste, läwi: ,,män tëlum janiy näj, witn tëlum janiy näj wos teli! por-ne ta näjt èama wos éakrataptawe, lilit ni wos %ul'ti!" — mos ëlnuw patsiy. soi', janiy näj kapaj pëlajas, por-ne tot-ta ypttaï totiypawes. ypsa 'minasiy, wät'i minasiy, juwl'e drjkwatdlëy : akway %il'e ät'im, nëm-ypt at närjki. ős ta minasiy, minasiy, akwmatërtn närn joytasiy. ta-tëm mat morydrj ndrkwe. minimatën wäytäl patsiy, joll'ûlsiy, mory tërjkwe patsiy. mor% tdjimatën akwmatërtn apéit läwi : — uwékwe tiyjijen, amläylafm jol ta yanuwjasiy. uwétet läwi: ,,sar Idéalkwe, Idéal, am ti mory-samfem tajapëyum. ué

nar\ paltn juwum." Os akwmatërtn moé olliytas, apét'ët läwi: — uwékwe, tiy jïjn, am akway jol-ujurjkw ta patsum. sdns-pwqk pdsn ti joytsum. uwét'ët läwi: ,,ldéalkwe, Idéal, am ti mory-samîem tdjapëyum, nar] paltdn ti juwm." os ta tëy, ta jômiyti ndr janitdl, akwmatërtn apét'ët rôynët sujti: — uwékwe, tiy jïjn, am akway wdrjn-sow pdsn ti joytdsum! fül-áthatolhatatlan sűrű erdő kerekedjék (nőjön) ! A por-asszony ebben az erdejében, erdeje hosszában jártában ruhája (inge-öve) szakadjon szét, teste húsa sebeztessék össze !" Valóban, egyszercsak sűrű erdő termett hirtelen mögöttük. Apor-asszony valahogy ím fennakadt. Ott (való) küszködése közben most a mös'-aszszony leánykája, fia előbbre jutottak. Hosszú ideig mentek, rövid ideig mentek, egyszercsak ismét hallik a por-asszony jövetele. Hátranéznek: valóban, ruhája összetépve, teste húsa fölsebezve. Még (mindig) jön ! Túlságosan közel jutott. A raös-asszony leánykája kezét a varrózacskójába dugta, tűzcsiholó vasát kivette, eldobta, mondja: „Földre termett nagy tűz, vízbe termett nagy tűz keletkezzék ! A por-asszony abban a tűzben agyonégjen, élete ne maradjon ! — Egy kissé előbbre jutottak. Valóban hatalmas nagy tűz lobbant föl, a por-asszony ott szörnyethalt (valahova vitetett). Hosszú ideig mentek, rövid ideig mentek, visszanéztek. Nyoma sincs, senkisem látszik. Ismét mentek, mendegéltek, egyszercsak egy mocsárhoz értek. Olyan jó kis szedres mocsár. Miután mentek (menvén), elfáradtak, leálltak, szedret kezdtek enni. Miközben ettek (ger.) egyszercsak az öcsiké így szól: — Nénécském gyere ide, leragadt a lábam (dual.). Nénécskéje mondja: „Csak lassacskán, lassan, én ezt a szederszemecskémet megeszem. Mindjárt megyek hozzád." Ismét időzött egy kissé, az öcsikéje szól: — Nenécském, gyere ide, én egyre süllyedek (süllyedni kezdtem). Térdig jutottam (a mocsárba). Nénécskéje így szól: „Csak nyugodtan, ezt a szederszemecskémet megeszem, (aztán) hozzád megyek." Ismét eszik, járkál a mocsárban ide-oda (a mocsár nagyságával), egyszercsak öcsikéje kiáltása hallik: —