Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Bańczerowski, Jerzy: A gyengülés–erősödés folyamata a finn nyelvben [Über den Prozeß der Verstärkung und Lenierung in der finnischen Sprache] - 3

A GYENGÜLÉS-ERŐSÖDÉS FOLYAMATA A FINN NYELVBEN 11 Minél nagyobb az artikulációs beszédszerv tömege egy hang képzésekor, annál nagyobb a tehetetlenségi ereje és annál kevésbé hajlamos a változásra és fordítva. Ebből a szempontból ZABROCKI a nyelv hátsó részét állítja az első helyre (a legnagyobb tömeg), utána következnek az ajkak, a nyelv eleje és a hangszalagok. Ennek megfelelően így állíthatjuk sorba az egyes hangokat: k, p, t, g, b, d. Az ilyen elméleti sorrend helyességét a nyelvstatisztikai adatok is igazolják. Kimutatták, hogy nyolc európai nyelvben, a franciában, németben, angolban, olaszban, keltában, oroszban és a magyarban, a dentális hangok a leggyakoribbak, és csak azután jönnek a labiálisok és palatálisok.28 Ugyanez vonatkozik a finnre és észtre is. HAKÜTJNEN ezzel összefüggésben a következőket írja: „Der Umstand wiederum, dass die Dentale trotzdem im Finnischen wie vermutlich in allen Sprachen die absolut höchste Frequenz aufweisen, erklärt sich aus der lautphysiologischen Tatsache, dass die Zungenspitze, mit deren Hilfe alle Dentale hervorgebracht werden, das schnellste und beweglichste Artikulationsorgan ist."29 Tehát a nyelv eleje kisebb tömeggel rendelkezik, mint az ajkak, vagy a nyelv hátsó része, ezért mozgékonyabb és gyorsabban reagál a fonetikai folyamatokra, mint a többi szerv. A különböző tehetetlenségi erőktől függ a változások kronológiája. A hangváltozások legelőször ott fognak megjelenni, ahol a tehetetlenségi erő a legkisebb. ZABROCKI a fiziológiai szubsztanciához sorolja az artikuláló beszédszervek között levő távolságot is. Ennek a fiziológiai szubsztanciának nagyságát a tömeg mértékével határozza meg. Tehát az artikuláló szervek nyíltsági, illetve zártsági szubsztanciájának különböző nagyságokat tulajdonít. így például a t mássalhangzó rendelkezik a legkisebb, az a magánhangzó pedig a legnagyobb nyíltsági tömeggel.30

A nyíltsági tömeg nagysága szerint a következőképpen osztja be a beszédhangokat: k p—c—s—m—n—/—r—h—i—u—e—o-~ a.31 t Magától értetődő, hogy azok a hangok, amelyeknek kisebb a nyíltsági tömege, korábban és mélyrehatóbban alávetik magukat a gyengülés és erősödés folyamatának, mint azok, amelyeknél ez a tömeg nagyobb (pl. a magánhangzók). A felerősödött légáramlás a rés tömegén levezetődik. Természetes, hogy a folyamat eredménye ennek erősségétől és tartamától is függ. Mint a fentiekből láthatjuk, a különböző hangok és hangcsoportok a folyamattal szemben különböző ellenállást tanúsítanak. Minél erősebb maga a processzus, annál több hangot támadhat meg, és nagyobb hatást gyakorol rájuk. Ez utóbbi problémával szorosan összefügg még két további momentum ; ti. a fonetikai folyamat ós területi kiterjedtsége közötti viszony, valamint a mássalhangzócsoportok ellenállóképességének kérdése. 28 BOTJEDON, L'expression des émotions et des tedanees dans le langage. Paris, 1892. H. GiJTZMANnál található idézet: Psychologie der Sprache, 17 (Ernast Reinhardt, München o. J.) 29 HAKULINEN, L., Handbuch der finnischen Sprache. I. 1957. Wiesbaden, 5. 1. 30 ZABKOCKI, Probleme der strukturellen Phonetik, 168. 1. 31 Uo. 169. 1.