Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)

Tanulmányok - Németh Gyula: A magyarországi oszmán-török nyelv 57

80 NÉMETH GYULA A birtokos személyragokban (1. 91. 1.): »basum« 'fejem';16

»gyendum« 'én magam'; »gyozum« 'szemem'; »egpabun« 'ruhád'; »gyumlegun« 'inged'; »isun« 'munkád'; »konagumuz« 'a mi szállónk'; »ichumuz« 'mi ketten'; »haturunus« 'az ön neheztelése'. A második személyben az u helyén gyakran fellép az affektív ü: »ierün« 'helyed'; »haturunü3« 'az ön neheztelése'. A harmadik sz. birtokos személyrag u hangjáról lásd a 91. lapot. A deklinációban (88. 1.): »benum« 'az én', »szenun« 'a te'; az anyag csekély és zavaros. A Grammatikában az »elimlering« genitivust találjuk, amely jellemző a Grammatikára, de nem a többi részekre. L. 88. 1. Az igéknél: »korkarum« 'félek'; »ierum, icserum« 'eszem és iszom'. Az aoristosnak nagyjában ugyanaz a magánhangzója, mint a mai köznyelvben, de az -ír, -ir, -ür képzőkben u magánhangzó van: »verursun« 'dabis' 28r

; »gyorurum« 'látom' 30

v

; »inanurum« 'hiszem' 84

r

; »aluru3« 'veszünk' 50v

; — persze váltakozások is előfordulnak (lásd 93.1.); — »biliurum« 'tudom', »veriurum« 'adok'; — »uiudum« 'aludtam'; »gyeldum« 'jöttem'; »aldum« 'vettem'; »anlamadum« 'nem értettem'; »degyistermedum« 'nem változtattam meg'; — »uiudun« 'aludtál'; »nesitun« 'mit hallottál?'; — »katlan -duk« 'vártunk'; »gydelum« 'menjünk'; »buldunuz« 'találtatok'; — »kalunusz« 'maradjatok'; »alun« 'vegyetek'; »eileun« 'csináljatok'; — »istedukcse« 'amikor akarja'; »olmaduklerinden«'ex necessitate'; »gyordugunü3« 'amit ön lát'. Itt, az igeragozásban, az w-nak a szerepe nem olyan jelentős, mint az előbb tárgyalt kategóriákban. Azokban az igeragozási alakokban, amelyeket éppen idéztem, főleg olyan alakok fordulnak elő, amelyeknek a személyragjai a birtokos személynévmásokkal vannak Összefüggésben. Az igeragozási alakok másik csoportjában, a verbum substantivumban és azokban az alakokban, amelyeknek személyragjai a verbum substantivumra mennek vissza, nincsen u: »dusekteim« 'az ágyban vagyok', »kailim« 'beleegyezem', »deilim« 'nem vagyok', »degiuliz« 'nem vagyunk'; — »eglenmeziz« 'nem maradunk; — »komisim« 'helyeztem'; »etmisim« 'tettem', »aldanmisi3« 'csalódtunk', »etmemissim« 'nem tettem'; — »isleieim« 'meg fogom csinálni'; »gyeieim« 'fel fogom venni', »bicheim« 'kész vagyok kiszabni'. Az affectiv fi és a nem első szótag o hangja, amelyek gyakran képviselik az M-t, nem tartoznak ide, azokat külön tárgyalom (77. és 81. 1.) Mindezek a kérdések egy nagyobb komplexumba tartoznak, én most a kézirat anyaga szempontjából leegyszerűsítve tárgyaltam őket. Az i >> i változás és a magas-nyelvállású magánhangzók váltakozása A nyugat-ruméliai nyelvjárások egyik jellemző sajátsága, hogy bennük a mai köznyelv i hangja a szó belsejében, nem első szótagban az esetek túlnyomó többségében mint i jelenik meg. (L. EintTMB, 13, 28, 49. 1.; magyarul: MT Akad. Nyelv- és Irodalomtud. Osztály Közi., 1956, 11, 24, 43. 1., DTVidin 42, 52. 1.) Ez a jelenség a mi nyelvjárásunkban is megvan: »ahirende« ahirinde 'ultimo' 2V; »iedenü3«

yedmüz 'étkeztetek' 84v

; »U3[s]ür3une3« 'ön megfázik'; »hangyisze[&]na« 'kinek közületek?'; »mangyaszene« manc"asim 'az ő evését' 84r,v

; »inger«

inc'ir 'ficus' 22r; »altun szingyeri«

a. sinc"iri 'aranylánc' 9r

; »demergy«

demirc"i 'faber ferrarius' 19v

; »peschente«

pesç'trle 'törül-16 A helyeket lásd az idézett fejezetekben.