Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)
Tanulmányok - Németh Gyula: A magyarországi oszmán-török nyelv 57
A MAGYARORSZÁGI OSZMÁN-TÖRÖK NYELV 79 Az u hang a nem első szótagban Az u hang a nem első szótagban nyelvjárásunkban nagyon nevezetes szerepet játszik; ezt a nyelvjárást egyenesen w-nyelvj árasnak lehetne nevezni. A mai ^-nak nem első tőszótagban nyelvjárásunkban u felel meg: »hazur« 'kész' 2r , 36 v , 86 r , »házul« 85 r ; »haze[*]rla-« 86 v ; »iarun« 'cras' 2 r ; »ialunusz« 'solus' 3V ; »ialunuszluk« 'egyedüllét' 3 V ; »artuk« 'quam' 4r, 44 v ; »alun« 'frons' 5V; »kalun« 'carnosus' 7r ; »herszusz« 'fur' 7V; »altun« 'arany' 9 r , 22 v ; »iasztuk« 'pulvinar' 9V ; »kalup« 'forma' 14 r ; »szatur« 'linea' 14 r ; »kater« 'mulus' 15 r ; »balug« 'piscis' 17r ; »iárum« 'sémi' 22 v ; »mangur« 'obulus' 23 v ; »iardum« 'segítség' 24v , 83 r ; »szatun aldum« 'emi' 40 r ; »kadur« 'képes' 44 v , 47 v ; »nea3ul« 'milyen?' 48v ; »kabil« 'lehetséges' 50 v , 84 v . A »kater« 'öszvér' szóban az * megmaradt. A hazur 'kész', kadur 'képes' és kabil 'lehetséges' nomen actô ris -alakokban két egymástól eltérő fejlődést találunk. Hazur és kadur a rendes fejlődést mutatják, a kabil megőrizte a második szótagbeli i-t és a törökök túlhosszú, emphatikus a-val ejtik (kabil -degil 'teljesen lehetetlen'). Az anyagnak a csekély volta egy másik — nagyon valószínű — magyarázatot is megenged: lehetséges, hogy a feljegyzett alakok mellett más alakok is voltak, nem első szótagbeli u, illetőleg i (vagy egyenesen o) hanggal. Sőt azt a jelenséget is látjuk, hogy szóvégi u hangok, amelyek pl. Vidinben hangtörvényszerűleg i-vel vannak képviselve (kivételek persze itt is vannak), a mi nyelvemlékünkben megmaradnak. Erről már fentebb a szóvégi magas nyelvállású magánhangzók fejezetében beszéltem (78. 1.). A kapu, kapi-íéle alakokat vegyesen használják, de a nyelvtudat a két alak közt különbséget tesz. Először azonban hangsúlyozni akarom, hogy több ilyen kettős alak van. A 7. lapon látjuk az eiu 'jó' formát, — az általánosan használt alak ei: igen kedvelték a »turlu« 'különféle', »karsu« 'szemben' alakokat (lásd 78. 1.). Éles fényt vet a jelenségre egy sokat mondó javítás. A 26. lapon ez a kifejezés található »dolviagar« dolu yagar 'jégeső esik' és ez a kifejezés így van javítva: »doli iagar«, annak a hangtani rendszernek az értelmében, amelyet a többi példáink mutatnak; »eiu«, »kapu« stb., tehát kevésbé voltak használatosak, — idegenszerű, vagy talán kevésbé udvarias alakok, voltak. Azokban a ragokban és képzőkben, melyeknek magas nyelvállású vokálisa van (eltekintve természetesen az abszolút szóvégtől), rendesen az u magánhangzót találjuk, — az i, i, ü csak különleges esetekben fordul elő. A szóképzésben az u rendkívül gyakori. A -li, -li, -lu, -lü, — -lik, -lik, -luk, -lük magánhangzója a mi nyelvjárásunkban rendesen u^: »eyluk« 'jóság' 7V; »dilengyluk« 'mendicatio' 8 r ; »gyegyeluk« 'pileus nocturnus' 8r ; »iakluk« 'strofiolum' 8 r ; »tonluk« 'tibialia' 8V ; »csifluk« 'castellum' 9 V ; »tuzluk« 'salinum' 10 r ; »csakmakluk« 'ignitarium' 10v ; »mufftiluk« 'papatus' llr ; »ziadelugile« 'nimium' 3 V , 4 r ; »kuvetlugile« 'fortiter' 3V ; stb.; a B részben: »iarama3lug« 30 r ; »tembelluk« 'pigritia' 31 r ; a Grammatikában: »badisahluk« 78v ; »dalgali[*]k« ' ondagy amento' 78 v ; a D másik részében: »eyluk« 'jóság' 83r ; »szágluguna« 'egészségére' 84 r -; »ácsluk-« 'éhség' 86r . A -síz, -siz, -suz, -SÜZ fosztóképzőnek szintén u a vokálisa a magyarországi törökben: »kulakzuz igne« 'acicula' 8V ; »tassakszusz« 'equus castratus' 15r , »auretszusz« 'viduus' 18 v .
