Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)
Tanulmányok - Németh Gyula: A magyarországi oszmán-török nyelv 57
A MAGYARORSZÁGI OSZMÁN-TÖRÖK NYELV 75 V [w], f Z [Z, S], S s. S y h h r m, n Szövegeink, illetve török adataink fonetikai szempontból megbízhatók, híven tükrözik a beszélt nyelvet és nem állanak az arab írás befolyása alatt. Az utóbbiról legfeljebb a D rész Grammatikájában lehet szó. Egy ilyen alak, mint »olszeveh« 'amara quello' 81v csak az arab írás e>w alakjának a hatása alatt keletkezhetett, és ennek a hatásnak tulajdoníthatók a többi ilyenforma alakok, mint »szevehluk[m?]<< 'amaremo noi', »szevehler« 'amarano quelli' 81v ; ide tartozik a »kaiteilhe« 'gayet ile' 79 r . »ng«-vel írt formák valószínűleg ejtett alakok: »elimlering« 'a tudományoknak a' 77r , »akrabungh« 'a skorpiónak a' 77v ; »hazanung« 'az erénynek a' 77 v . »bunung« vagy »bunun« a bu 'ez' genitivusa 80r Gr. Gyanús a »dimek« forma, amelynek a jelentése 'corea; tánc'; ez a depmek rossz olvasata, 24r (volna tehát az arab írás befolyása alatt keletkezett forma a. Grammatikán kívül is). A kézirat török nyelve jellemző sajátságainak vizsgálata arról győz meg bennünket, hogy az A és B részek és a D rész beszélgető része (tehát a Grammatika kivételével az egész anyag) ugyanazt a nyelvjárást tükrözi. Ha tehát megpróbáljuk az említett jellemző vonásokat rendszeresen összeállítani, a három részt mint egységet foghatjuk fel. Az egyes részek különleges tulajdonságai aligha esnek súlyosan a latba. Itt is újra hangsúlyoznom kell, hogy rendkívül fontos az a körülmény, hogy a munka másolói nem tudtak törökül; ez a körülmény számtalan hibára adott alkalmat (persze megvolt ennek a jó oldala is: a másolók török ismeretük alapján tudatosan nem változtathattak az előttük levő szövegen). Az ember annak a veszedelemnek van kitéve, hogy íráshibákat nyelvjárási alakoknak fog fel, és megfordítva. Többször említettem már, hogy kéziratunk nyelvjárása a ruméliai nyelvjárások északnyugati részéhez tartozik, a bosnyák-török nyelvhez, amely a török nyelvjárások közül, mint nagyobb nyelvjárás-terület, legközelebb van Magyarországhoz. Nyelvjárásunk közel rokon a vidini török nyelvjárással, összehasonlító anyagot tehát legkényelmesebben a DTVidin és EintTMB c. munkáimban találhatunk (magának a bosnyák-török nyelvjárásnak a rendszeres leírása még nem történt meg). Az oszmán-török nyelv nyelvjárásainak leírásában meg kell különböztetnünk a török eredetű elemek leírását az idegen eredetű elemek leírásától, mivel a két nyelvi alakulatnak egymástól eltérő grammatikai szabályai is vannak.14 Ebben a dolgozatban ezt az elvet nem alkalmaztam, mert úgy látom, hogy itt egy nagyon egységes, általánosan használt nyelvjárásról van szó, melyben előkelőbb körök választékos beszédjének különös sajátságai nem tűnnek ki. 14 S. meine Abhandlung in ALH, III 159-199.
