Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)

Tanulmányok - Németh Gyula: A magyarországi oszmán-török nyelv 57

A MAGYARORSZÁGI OSZMÁN-TÖRÖK NYELV 73 »z« A törökben megvan a magyar z hang és ezt a mi emlékünkben természetesen a »z« jelzi: »hazur« 'praesens' 2r;

»ozeman« 'tunc' 2r

;

»buzemane« 'ezideig' 2V

;

»szlezen« 'lép' 6V

; —

»3ÍZÍ« 'önt' 29v

;

»zira« 'mivel' 29v

;

»nezeman« 'mikor?' 33v

;

»gyuzet« 'vigyázz' 34r

;

»ruzigyar« 'szél' 34r

; —

»zarar« 'kár' 83v

;

»szizun« 'az ön' 84v

;

»ziadeszile« 'nagyon' 84v

;

»zeman« 'idő' 84v

; »gyuzel« 'szép' 84v

. »sz« A magyar sz betűpár ugyanazt a hangot jelzi emlékünk török nyelvében, mint a magyarban. Az új török helyesírás ezt a hangot s betűvel jelzi. Emellett az »s«, mint az imént láttuk az A és B részekben, gyakran jelöli az s (magyar sz) hangot. Példák: »szóra« 'után' 2r;

ugyanazon a lapon »sora« is; »eszbak« 'pridem' 2r

;

»buszabahlarda« 'bis matutimV 2V;

»szenun« 'a te' 3r

;

»szabahul hair aga« 'bona dies dominus' 30r;

»szizeda« 'önnek is' 30r

;

»szizun« 'az öné' 30r

;

»demisszun« 'mondtad' 30v

;

»szabah« 'reggel' 31v

; »szultanum« 35v

;

»szuilema« 'ne mondd' 35v

;

»iszte-« 'akarni' 47v

;

»eszpabi« 'ruhája' 48v

; — »szana« 'neked' 83

r

; »gairiszi« 'valami más' 83

r

; »ierosz« 'eszünk' 83r

;

»csesza« 'vágd' 84v

;

»szecserum« 'érzem' 85r

. Az »aszagyk« 'parum' alak [3V

(kétszer), 31

r

: »a3agyik«] talán

azac'iknak olvasandó. Az »ásza« (asä) 'infra', »aszada« (asäda) 'inferius' a 2V lapon íráshibának tulajdonítandó. »3-(ß)<< A »3« betű (= s, ritkán z: vö. KNIEZSA, MHT, 10 kk) az A és D részekben nem fordul elő, a B-ben általános. Az »ß« alak a »3« alaktól gyakran nem különböztethető meg és én mind a kettőt »3«-vel írom. Példák: »3Ízunile« 'veletek' 29r; »simdi 3ÍZÍ 3echerum« 'iam uos nosco' 29

v

; »kalma3ün«

'ne maradjon' 29v

,

33r

; »vtanma3mi3ünü3«

'nem szégyelli magát?'; 30r

;

2-nek olvasandó a következő példákban: »gyu3et« 'vigyázz !' 34r

;

»ru3Ígyare« 'a szélnek' 34r »ha3ur« 'kész' 36v

.

HEFEENING 42, 1. j. »h, v, f« A török h általában azonos a magyar A-val. A török A-nak van egyegy speciális változata, de ezek minket most nem érdekelnek: »hazur« 'praesens' 2r;

»sabahvakti« 'mane' 2r

;

»ahsamvakti« 'vesperi' 2r

;

»hergyun« 'quotidie' 2r

;

»badehu« 'postea' 2r

;

»ahirende« 'ultimo' 2V;

»buszabahlarda« 'his matutinis' 2V

;

»hics« 'egyik se' 3r

;

»szahih« 'plane' 3V;

»alah« 'isten' 4r

;

»ehliilum« 'doctus' 4r

;

»hei« interj. 4V

—

stb.—A törökben van bilabiális v(w). »1, r, m, n, ny« Azoknak a hangoknak a variánsait, amelyeket az »1, r, m, n« betűkkel jelölünk, a magyar átírás alapján nem lehet meghatározni. Különben is csak az »1« esetében volna némi jelentőségük. (DTVidin, 63). Az »1« íráshiba következtében gyakran »s« betűt jelöl. Az utóbbinak ugyanis van egy változata, mely az »l«-lel összetéveszthető. (L. pl. 66. 1.)