Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)

Tanulmányok - Németh Gyula: A magyarországi oszmán-török nyelv 57

A MAGYARORSZÁGI OSZMÁN-TÖRÖK NYELV 71 A »külügyünj« 'kardodat' 36v

szóban az »ü« az

i hangot jelöli. Az írás némi bizonytalanságot mutat e szó hangjelölésében. Ugyanez a szó a 37v

lapon »kelagyumj«-nak van írva, tehát az első szótagban szabályszerűen »e«-vel, a második szótagban »a«-val, mint az i hang több szóban (1. 76. L). A 86v lapon a szabályszerű »kelecs« írást látjuk. Más, a köznyelv hatása alatt keletkezett rendhagyó alakok: »bu gyün« 36r

(~ »bugyun« 36

v

) 'ma',

»w^r. s]ür3une[ = ^3« 'meghűltök' 36v

; »3Ü3« 'szó, beszéd' 41] (rendesen: »suz«). Hibás alakok: »üiumadum« 'nem aludtam' 32r

; »iaüükulmis« 'elveszett' 331

. Mássalhangzójelek »b«, »p« — »d«, »t« A »b«, »p« — »d«, »t« jelekről semmi különöset nem mondhatunk. Körülbelül azokat a hangokat jelzik a törökben, amelyeket a magyarban. Felvetődik az a kérdés, nincs-e a mi török nyelvjárásunkban B, D? Ezt az átírás alapján nem lehet megállapítani. »g«, »&« Másképpen van a dolog a »g« jellel. Ennél van néhány probléma. Először 's — a környező hangok szerint — g-t és g-t jelent. Példák a g hangra: »gairi« imásik' 3r; »oglan« 'puer' 5V; »istedugumuz« ,'amit mi akarunk' 3

V

; »age[*]z« os' 6r

; »uzum agagy« 'vitis' 21

v

; — »aga« 'úr' 30

r

; » dogri« 'fidelis' 30

r

; »gairi« 'több' 32v

; »galiba« 'forte' 33

r

; — »iureguni« 'gyomrodat' 83

r

; »szágluguna« 'az ő egészségükre' 84r

; » olduguna« 'hogy van' 85

r

; »aglar« 'sír' 86

r

. Példák a g hangra: »egri« 'ferde' 3V; » csiger« 'tüdő', »gyger« 'renes' 6

V

; »digren« 'furcinulla' 10r

; »eglenma« 'ne maradj sokáig' 49

v

— »eglenmeziz« 'nem maradunk sokáig' 85r

; »oldugi« 'hogy ő van' 87

r

.—Ugyanígy a »k« jelnél. »g« = c" : »inge buili« 'subtilis' 7r

; »augi passa« 'praefectus venationis' llv;

»eugaz« [ewc"az ?] 12v

; »get« 'nagyapa', TS cet (ceddi) 19r; »inger« 'ficus' 22r;

»ager(ur)um« 'me poenitet' 25r; »igazetunuz ile« 'cum licentia vestra' 48-v »gy« A gy jel a magyarban nem palatalizált, hanem palatális d hangot jelöl. A mi emlékünkben rendesen »gy«-vel van írva, ritkábban »gy«-vel (az y feletti két pont a B részben nemigen fordul elő), vagy »gi«-vel, és egy olyan hangot képvisel, amelyet én c" jellel írok át (vö. a hangtant, 84. 1.); jelöli a c"i hangpárt is: »gyun« 'nap' 2r; »gyecs« 'tarde' 2r; »gyelegyecs« 'in futuro' 2

r

; »olingye« 'interea' 2r

; »bugyegye« 'hoc vesperi' 2

V

; »győz« 'szem' 5

V

; »gyehennen« 'infernus' 6r

; »egyer« 'si' 4V; »gyahgyah« 'raro' 5

r

; »dugyme« 'gomb' 8

V

; »bilmeigi« 'nem tudó' 7V

; »gyuvergyn« 'columba' 17

r

; — »angyak« 'tantum' 29

v

; »degiul« 'nem' 29v

; »gyibi« 'mint' 29

v

; »gyirma« 'ne menj be' 29

v

; »agyeptur« 'miror' 30r

;

»nigye« 'sicut' 30v

; »gyun« 'nap' 31

r

; »gyelmes« 'nem jön' 31

v

; »ogyak« 'caminus' 32v

; »gyumleszi« 'mind' 33

r

; — »gyan« 'lélek' 78

r

Gr.; »gyámi« 'dzsámi' 78r Gr.; »gyocs« 'ég' 78v Gr.; »chilisagyih« 'templomocska' 79v Gr.; »szevegyek« 83r Gr.; »gyendi« 'maga' 83r; »mangya« 'evés' 84

r

stb.; »ugyrenmis«