Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)

Tanulmányok - Németh Gyula: A magyarországi oszmán-török nyelv 57

70 NÉMETH GYULA (REDH. 724: ^); »kezlar« 'leányok' llv

; »keich, kelech« 'kard' 13

v

, 20

r

, 25

v

; »kéne« 'vagina' 13v

; »hazerlamak« „atrahere sclopum" 14

r

; »csaget« 'papír' 14r

,

19v

; »verelmis« 'dátum' I4

V

; »kater« 'mulus' 15

r

; »ker (at)« 'albus' 15v; »euszichane« ew-siçani 'glis' 16v; »csaker« 'accipiter' 16

v

; »kerlangyk« 'hyrundo' 17r

;

»domuszkele« 'séta' 18r

; »kez« 'sponsa, filia' 18

v

; »ugye (Ist. üvey) kézi« 'privigna' 19r (»e« = *, »i« =

i) : »inger« 'ficus' 22r (Ist. incir) : »kremzi« 'ruber' 22r;

»kes« 'hyems' 23r

; »kerarum« 'frango' 24

r

; »zervalarum« 'latro' 24

r

; »csever-« 'converto' 25r

; »gyeter« (V'eíw,) 'hozd'

32r

,

v

,

33r

, 37

r

; »kerk« 'negyven' 28

r

; »akel« 'scientia' 31v

, 38

v

, 45

v

, 48

r

kétszer; »agyerrerum« 'hoc mihi summo dolori est' 35v; »anni cul[l]andermisim« 'practico' 46

r

; »hezer« 'Georgius' 46

v

, 49v

;

»kelecsleri« 'kardokat' 86v

; »agyer[r.n]urum« 'sajnálom' 88

r

; »szukeslaion« 'szoruljatok összébb' 88r

; »gyorurszenesz« 'ön látja' 88

v

. HEFFBNING, 43., 85. 1. »i (j, y)« Az »i« az i és y (i) hangokat jelöli, néha »j« vagy »y« van helyette: »sindi« 'iam' 2r; »bir« 'egy' 2

r

; »oiledur« 'ita' 2

r

; »jarun« 'cras' 2

r

; »sabahvakti« 'mane' 2r

; » ahsamvakti« 'vesperi' 2

r

; »mum[m]akaszj« 'emunctorium' 10

v

; — »isit« 'halld' 29r

; »chimdur« 'quis est?' 29

r

; »be[i]rsei« 'valami' 29

r

; »3uilema« 'megbeszélni' 29r

; »oturi« 'miatt' 29

v

; »aldat[t]i« 'megcsalt' 30

v

; »uiku« 'álom' 30v

;

»uiuma« 'aludni' 30v

; »iaron« 'holnap' 30

v

; »bundáim« 'hic sum' 32

r

; «joktur« 'nincs' 32v

; »ioktur« 34

r

; »-mj« '-e?' 34

v

; »anahtarj« 'kulcsot' 34

v

; «basumj« 'fejemet' 35v

; »3enj« 'téged' 36

v

; »zemanj« 'időt' 39

r

. Az utóbbi alakok (>>j«-vel) a B e részében feltűnőek. — »kalivealtidan« 'a reggeli miatt' 83r

;

»bir ierde ierosz« 'valahol eszünk' 83r

; »adamu[nu]zi« 'a maga emberét' 83r

;

»iureguni« 'gyomrodat' 83r

; »kavi« 'erős' 83

r

; »juregun« 'gyomrod' 86

r

. A B-ben (33v

): »geynerum« 'felöltözöm'. Az eyi 'jó' szót az emlék rendesen »ei«-nekírja (7r

, 29

r

, 84

v

, 88

r

); »kopuziai« = kopuz-yayi [ ? ] 'plectrum' 15r

. »byuk« 'nagy'

(biyuk) 13r

, 19

r

. Az »i« néha az i hangot látszik jelölni: »irak« 'procul' (iraktan) 3r

; »irmak« 'fons' 10v

; »iszigyák« 'meleg' 88

r

; »irlaigy« 'cantor' 14

v

; »irla« 'cantus' 14v

;

»azgin« 'azgin bir at' 15v

; »szakszigan«'pica'17

r

; »szi(d)gergy« 'bubulcus' 20r

;

»szingyer« 'monile' 8V

:

sinc"ir; »ilam« 'serpens' 17v

(kétszer); »gylambalugi« 'murena' 17v

. Bizonyos, hogy ezek az adatok — majdnem mind — i-vel olvasandók (1. DTVidin 65, 27: i, 41). »ö« Mivel nyelvjárásunkban az ö hang nem fordul elő, az emlék az »ö« betűt nem használja. Egyedül az 5r

és 15

r

lapokon szerepel: a

kii 'szőr, lószőr' szót »ö«-vel írja az emlék. (Ingadozások a helyesírásban, vö. itt: »ü«.) »ü« Mivel a magyarországi törökben az ö hanggal együtt a régi ü is elvesztette palatális voltát, és általában 'u helyettesíti, à kéziratban az »ü« jellel nem azokban az esetekben találkozunk, ahol azt elvárhatnánk. Amíg azonban az ö a kézirat nyelvjárásában teljesen eltűnt, addig az ü bizonyos esetekben, igei és névmási alakokban — affektív színezettel — megmaradt, és ezekben az alakokban találkozunk az »ü« jellel. (L. 91., 92—6. 1.)