Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)

Tanulmányok - Németh Gyula: A magyarországi oszmán-török nyelv 57

A MAGYARORSZÁGI OSZMÁN-TÖRÖK NYELV 59 ságnál is. A janicsárok, akik a megszálló csapatok többségét alkották, elsősorban törökül beszéltek. A mohamedán lakosság többsége a boszniai mohamedánok török nyelvét beszélte, akik szláv anyanyelvük mellett többékevésbé törökül is tudtak.5 Erre tanítanak bennünket a történeti maradványok. Ezeket a történeti tételeket megerősítik a magyar nyelv oszmán-török jövevényszavainak tanulságai, amelyek rendkívüli mértékű délszláv közvetítésről tanúskodnak.6 Ezek a tételek most új támaszt kapnak: a XVII. század közepéről ránk maradt a magyarországi oszmán-török nyelv Budától délre eső területének részletes leírása három egymástól független szerzőtől, és ezek világosan tanúskodnak arról, hogy a legfontosabb magyarországi oszmán-török nyelvjárás a délszlávok török nyelvjárásához tartozott. Az Illésházy-kézirat A Magyar Nemzeti Múzeum Országos Széchenyi Könyvtára őriz egy kéziratot a következő jelzettel, névvel és címmel: 13 Oct. Lat. Illésházy Nicolai: Dictionarium turcico-latinum. Viennae 1668, pag. 180 in 8° transverso. Mt. Lat. (Com. Steph. Illésházy) A szerzőként szereplő Illésházy Miklósról SZINNYEI JózsEFnek Magyar írók élete és munkái c. művében (V. 65 — 66) a következőket olvassuk: Illésházy Miklós (ülésházi gróf), kancellár, báró I. Ferenc (ki Párkánynál elesett) és ákosházi Sárkány Erzsébet fia, szül. 1653-ban; nagybátyja I. György, kinek fia nem volt, vette magához és Bécsben a császárnak mint örökösét mutatta be s kieszközölte 1678-ban a grófságot ágazatának. Míg nagybátyja a Tököly pártjára állott, ő a császár híve maradt; megnyitotta Trencsén-vár kapuit a császáriak előtt és Bécsbe ment, ahol I. Lipót király Liptó- és Trencsénmegyék főispánjává nevezte ki s az összes Illyésházy birtokok örökösévé tette. 1687-ben a határvizsgáló országos küldöttség tagja lett. 1715-től kancellár volt. Meghalt 1723-ban. — Kézirati munkái: Dictionarium turcicolatinum 1668. 8 r. 180 lap; Responsum 1708 és Diaria manuscripta sive publicae et aliae cancellariae R. Hungáriáé axpeditiones, két kötet (a m. n. múzeumi kézirattárban) stb. Lényegében latin nyelvű, pergamenbe kötött, hosszában irt kézirat ez a munka. A lapok mérete 15,7 X 9 cm. 90 lapot tartalmaz, mindegyik lapnak a rectója folytatólagosan meg van számozva. Több helyütt is kivágtak belőle lapokat, ez a csonkítás azonban (mely a számozás előtt történt) az 52. és 71. lap között van, így a török vonatkozású részeket megkímélte. A kötés fedőlapjának hátára egy fametszéses Illésházy-exlibris van"* ráragasztva ezzel a felirattal: Illésházianae Bibliothecae Dubniczensis. Az első lap rectóján latin nyelvű mondatok, szavak és tollpróbák láthatók; versója üres. A második 5L. FEKETE,

Budapest a törökkorban Budapest 1944, 145 — 169. — WALTHEB BJÖRKMAN, Ofen zur Türkenzeit. Hamburg 1920. (= Hamburgische Univ. — Abh. aus d. Geb. der Auslandskunde, Bd. 3, Reihe B., Bd. 2.) — Magyarország története (szerk. MOLNÁR ERIK) I. (1964), 180 — 184. 6 Ezeknek meglehetősen nagy irodalma van,

de senki sem írt róluk összefoglaló tanulmányt. Ilyenen már hosszabb idő óta N. Kakuk Zsuzsa dolgozik.