Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)
Tanulmányok - Németh Gyula: A magyarországi oszmán-török nyelv 57
GO NÉMETH GYULA lapon kezdődik a szójegyzék. A könyvecske tartalma a következő (bővebben az egyes részek tárgyalásánál): 2—24r : tárgykörök szerinti latin—török szójegyzék, laponként kb. 26 szó. 24v —27 v : szintén latin török szójegyzék, de csak igéket tartalmaz. 28r : számnevek. 29 — 52: latin és török beszélgetések; más kéz írása. 53—60: latin nyelvű disztichonok Bacchushoz. 61 — 70: latin nyelven különféle jótanácsok: mit kell tenni, hogy a kutya hűséges legyen, hogy az asszony ne legyen hűtlen, hogy a ló gyorsabban fusson stb. Ebben a részben nem sok szöveg van, a legtöbb lapra csak 8 — 10 sor van írva. 71 — 76: német és olasz szövegek váltakoznak. 77 — 90: Brevi Rudimenti del parlar Turchesco című török grammatika olaszul, majd török beszélgetés, — szabad, nem pontos olasz fordítással. A 90. lap versóján ez a felírás található (lehet, hogy nem egy kéztől): Nicolaus Illésházy Possessor est huius Dictionarioli. Anno Dni 1668 Viennae scriptus. Ezenkívül latin szavak és tollpróbák vannak a lapon, többek közt: „Cornes, canis, sus". A könyvtári leírásban szereplő Com. Steph. Illésházy, az Illésházy család utolsó tagja (1762 — 1838), — ő adományozta a kéziratot a Széchenyi Könyvtárnak. A következőkben a 2. laptól a 28. lapig terjedő egységes részt A résznek, a 29 — 52. lapokon levő szintén egységes részt B résznek, a 77 — 90. lapokon levő olasz részt D résznek nevezem. A B és D közt levő C rész — mint fentebb láttuk — török adatokat nem tartalmaz. * Ezt a nyelvemléket akarom a következőkben ismertetni. Kiadás előtt áll az emlék német nyelvű feldolgozása a teljes anyag bemutatásával s filológiai és nyelvészeti kritikájával. Sem ebben a cikkben, sem a német kiadásban nem törekszem arra, hogy forrásunk anyagát a nem arab és arab írással hagyományozott oszmán nyelvemlékek felhasználásával szinkronikus vagy éppen diakronikus összefüggésben értékeljem. Ezek az emlékek még nincsenek rendszeresen kiadva és feldolgozva, és most úgy látom, hogy egy ilyen kísérlet ma még sok tévedéssel járna. Ma például sok tekintetben másképpen látom Balassa feljegyzéseinek problémáit, mint húsz évvel ezelőtt. És a Georgievits anyagának feldolgozása — ehhez a mi emlékünket szoros és fontos vonatkozások kapcsolják — alapos revízióra szorul. És így tovább. Fontos kérdés pl. a török feljegyzések átírásának tradíciója. Ha Georgievits »kézi, chezi« kizi 'leánya' alakot ad, ez pontosan megfelel az IHK átírási módjának. Georgievits »kogsa« alakot ír {koca 'senex'), az IllK-ban »magzungzi« màcùnci 'pharmacopola' alakot találunk. (L. lent, 72. 1., HEFFENING, 41. 1.) Hangsúlyozom, hogy az IHK a következő kutatások szempontjából igen fontos. Meglehetősen terjedelmes nyelvemlék ez, amelyet olyan emberek írtak, akik tökéletesen tudtak törökül, és a magyar átírást használták, amely különösen alkalmas a török hangok jelölésére, így pl. az ö, ü hangok feltüntetésére és ezáltal az o, u-tól való megkülönböztetésére. *•
