Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)
Tanulmányok - Németh Gyula: A magyarországi oszmán-török nyelv 57
58 NÉMETH GYULA Természetesen voltak itt mohamedán és máshitű alattvalói a portának a birodalom minden részéből, de ezek között különösen fontos szerepet játszottak a boszniai mohamedánok, akiknek a földje a porta mohamedán területei közül a legközelebb volt Magyarországhoz. A budai basák egy része — így pl. a kiváló vezír, Szokolli Musztafa pasa (1566 — 78) — boszniai származású volt, és ezek vagy Budára való kinevezésük előtt, vagy azután magas állást töltöttek be Boszniában, vagy a délszláv terület más részén.3 A magyarországi török katonaság jó része a Balkán félsziget északi területeiről, illetőleg Boszniából került ide. Evlija arról beszél, hogy Buda lakosai bosnyákok. Evlijának ezt a helyét (ed. Ist. VI. 247, KARÁCSON fordítása: 252. 1.) érdemes részletesen megismerni: „Lehce-i mahsüs-i ehl-i buldän ve istilähät-i ehâlï. — Bütün Budin ehälisi bosnah bosnaqlar-dir. Ba'zi mahsüs lehceleri var-dir. Meselá; l^ij ve r VV j- *• ve j*yLj>3 1^*13 ve *+***& A. U ve (^j- ^jp** ve j^^o^U Ub \ gibi. 'Arnmâ fasïh macarca bilirler." Magyarul (KARÁCSON fordítása): „A város népének különös szavai és kifejezései. Buda egész lakossága boszniai bosnyák. Némely különös szavaik vannak, például ilyenek: vefiha 'ésegyebet',mahszil csalam 'végre rászedem' {1);záhir evermisim 'fényesen házasodtam'; sájed geldseszen 'feltéve, hogy eljön'; szenkudsi szevmisim 'úgy szerettem, mint téged'; ja doha szág-mi-szün? 'egészséges vagy-e már?' Magyarul azonban tisztán tudnak." Evlija „különös szavait" nem tudom lefordítani (KARÁCSON magyarázatai csak próbálkozások), egy azonban bizonyos: az, hogy ezek a kifejezések törökül vannak, tehát a budai „bosnyákok" törökül beszéltek. Evlija tudósítása kérdésünk szempontjából döntő jelentőségű. Egyes nagy városok, mint Buda és a déliek: Temesvár, Pécs teljesen mohamedán város benyomását tették, sok mecsettel, keleti vásárhelyekkel, boltokkal, fürdőkkel, amelyek mind mohamedán stílusban épültek, a kis erősségeknek pedig tiszta mohamedán lakossága volt. A mohamedánok egy része le is telepedett, voltak családok, melyek több emberöltőn keresztül itt éltek; gyakran kertjük, szőlőjük és földjük is volt.4 Ami azután a nyelvet illeti, amelyet a magyarországi mohamedánok beszéltek, elsősorban nem a török nyelvre, hanem a szerb-horvát nyelvre kell gondolnunk. Az a körülmény, hogy a meghódított Magyarországon nagyon sok keresztény délszláv is volt, nagyon elősegítette a délszláv nyelv használatát. De beszéltek itt törökül is, és a török nyelvnek kiváltságos helyzete volt. A hivatalos nyelv török volt a közigazgatásban is, a katona-3 GÉVAY ANTAL, A budai pasák. Bécs 1841. 4 HERMANN EGYED, Budáról Belgrádba 1663-ban, Ottendorff Henrik képes útleírása Pécs 1943. ( = Tolna vármegye múltjából 7.) 27, 28, 43, 52, 54, 77. — T. HALASI-KUN „Sixteenth-century Turkish Settlements in Southern Hungary" című dolgozatában (Türk Tarih. Kurumu — Belleten, 109. sz. [1964] török összeírás alapján bemutatja a Szegedi szandzsák déli részének mohamedán, illetve török településeit. (Bibliográfiával és a török települések kérdésének részletes ismertetésével.)
