Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)
Tanulmányok - Németh Gyula: A magyarországi oszmán-török nyelv 57
A magyarországi oszmán-török nyelv Illésházy Miklós török nyelvkönyve 1668-ból Mikor 1926-ban balkáni török tanulmányaimat megkezdtem, arra is gondoltam, hogy a Magyarországhoz közel levő oszmán-török nyelvterületek leírása segítségünkre lehet a magyar nyelv oszmán-török jövevényszavainak kutatásában. 1931-től fogva hosszasan foglalkoztam a vidini török nyelvjárás tanulmányozásával. Ezeknek a tanulmányoknak az első eredménye az volt, hogy a vidini nyelvjárás anyagában kulcsot találtam a Balkán félsziget török nyelvjárásainak vizsgálatához és erről a kérdésről ki is adtam egy nagyobb tanulmányt.1 Kiderült, hogy a nyugat-ruméliai török nyelvjárások élesen elválnak a kelet-ruméliai nyelvjárásoktól. Azután megjelent a vidini nyelvjárás monográfiája is, amely egy nyugat-ruméliai nyelvjárás részletes leírása.2 Most tovább mehetek egy lépéssel. Egy nagy értékű kézirat feldolgozásával és a nyugat-ruméliai nyelvjárásokkal való foglalkozás alapján most abban a helyzetben vagyok, hogy azt a török nyelvjárást, amelyet Magyarországon — helyesebben talán: Magyarország meghódított területének délibb részén — az oszmán hódítás idejében beszéltek — ez szintén nyugat-ruméliai nyelvjárás — meglehetősen részletesen és pontosan leírjam. Az első szavaimban említett elgondolásom tehát több kedvező körülmény következtében sikerre vezetett. Oszmánok Magyarországon Először is meg kell jegyezni, hogy a magyarországi török lakosság és katonaság nem mint török nyelvű alakulat képezett egységet, hanem mint mohamedán népcsoport. Magyarország mohamedán lakossága elsősorban a megszálló csapatokból és ezeknek családjából állott. Voltak itt janicsárok és egyéb gyalogosok, szpáhik. hűbéres lovasok, más lovas csapatok és egyéb katonai alakulatok. Voltak olyan emberek, akik itt éltek, szintén családjukkal együtt, a hadsereg és a mohamedán lakosság szükségleteiről gondoskodtak, iparosok, kereskedők, közigazgatási tisztviselők, egyházi emberek, dervisek, tanítók és olyanok, akik itt remélték szerencséjüket megtalálni. Nem voltak nagyon sokan — az egészet összevéve talán 30—50 000 ember —, mivel az élet itt meglehetősen szűk mederben folyt és szegényes volt. 1 Bulgária török nyelvjárásainak felosztásához. A MTA Nyelv- és ír.-tud. Osztályának Közleményei. 1956. — Zur Einteilung der türkischen Mundarten Bulgariens. Sofia (Bulg. Akad. d. Wiss.) 1956. 2 Die Türken von Vidin — Sprache, Folklore, Religion. Budapest (Akadémiai Kiadó) 1965.
