Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)

Tanulmányok - Vászolyi Erik: A finnugor személyjelek kérdéséhez 3

A FINNUGOR SZEMÉLYJELEK KÉRDÉSÉHEZ 53 Ebből kifejezve a legelső tényezőt: ^(Pxl) = M. Ha azonban egyrészt A(Pxl) == M, másrészt A(Pxl) = 0, akkor ez csak úgy lehetséges, ha M -*• 0. Nyelvi jelenségről lévén szó, amely időben játszódik le, az M -+0 viszony a jelenség relatív kronológiáját is kifejezi: a baloldali tényező megelőzi a jobboldalit. Ez az, amit a finnugor komparativisztika hagyományos terminológiájával élve úgy szoktunk megfogalmazni, hogy a PxlSg -m morfémája adott helyzetben „eltűnt", „lekopott". Miért mondjuk ma azt és miért írják nyelvtankönyveink, hogy az ^á(PxlSg) = Y? Azért, mert egyik részről a lexikális tőmorfémához, másik részről a Cx morfémájához viszonyítunk, és az a szegmentum, amely e kettő társaságában (a disztribúciótól függően: közöttük vagy utánuk) megjelenik, azonos a Px morfémájával. Nyelvtörténetileg viszont: A (PxlSg) -y 0 Y -^ A (PxlSg). III. Komparatív következtetések 25. A fentiekben a zűrjén és votják nyelv mai Px rendszerének leírására és belső rekonstrukciójára vállalkoztunk. Feladatunkat elvégzettnek tekintjük. Tudatosan nem tűztük ki célul a vizsgált morfológiai kategória külső rekonstrukcióját. Annyival könnyebb volt erről lemondanunk, mert azt a finnugor komparativisztika a maga hagyományos és nagy múltú módszereivel már megtette (lásd a 2. számú jegyzetet). Ha azonban a strukturális belső rekonstrukció alapján és elvégeztével óhajtanok összegezni a munkánkból levonható komparatív következtetéseket, azokat igen röviden így summázhatnék. (1) A zűrjén és a votják nyelv Px rendszere két azonos típusú rendszer. (2) A két rendszer közös előzményre megy vissza, nevezetesen az úgynevezett őspermi alapnyelv Px rendszerére. (3) Mindkét nyelv Px rendszerében a PxlSg meghatározott helyzetekben meghatározott változásokon ment keresztül. (4) Ezek a változások, azonos típusúak lévén, a zűrjén és votják nyelv kialakulását megelőzően, az őspermi alapnyelvben zajlottak le. IV. Visszatekintés Tudományos kutatásainkban elsőrendű kötelességünk a lehetőségek szerint teljes objektivitásra törekednünk. Ám a kutatást végző ember szubjektum — így munkáját is, amelynek célja az objektív igazság megismerése, elejétől a végéig a szubjektivitások sora kíséri. Ezektől — érthetően és okkal — el szoktunk, mert legtöbbnyire el is kell tekinteni. Olykor azonban úgy érezheti a kutató, hogy vallomást kell tennie egynémely, a munkájával összefüggő szubjektív mozzanatról is, mert azok elválaszthatatlanok magától a munká\ tói s annak — vélt vagy való — objektív eredményeitől: az előbbiek teljesebbé tehetik vagy teszik az utóbbiakat. E sorok íróját elvégzett munkája folyamán többek között egy — hogy úgy mondjam — morális, tudomány-etikai kérdés gyötörte: való problémát