Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)

Tanulmányok - Németh Gyula: A magyarországi oszmán-török nyelv 57

104 NÉMETH GYULA hoz, egy közismert török család tagjához, aki szíves volt hozzánk, de kora és elfoglaltsága miatt nem foglalkozhatott velünk. Sikerült azonban kapcsolatba kerülni az ő testvérével, akinek forgalmas cukrászdája van. Próbáltunk kapcsolatot keresni másokkal is, de ezektől használható anyagot feljegyezni nem tudtunk, s a cukrászdában sem fordult meg senki, aki munkánkban segíthetett volna. De a Karaduzovic családdal szerencsénk volt. A családfő maga nem volt használható, ő kilenc évig volt Törökországban, s beszédjén ez erősen meglátszott. Ellenben a leánya, Szemíha, aki a cukrászdában kiszolgált, az eszki-bári nyelvjárást beszélte és nagy örömmel foglalkozott velünk. Persze nem vált javára a munkának, hogy valami cukrozott almát árult, a gyerekek özönlöttek erre a csemegére, s ő sokszor a pult mellől vetett oda nekünk egyegy adatot, melyet én a rossz fülemmel néha egyáltalában nem hallottam. De egy ideig mellettem ült az asztalnál s ekkor jegyeztük le a példamondatokat. Vasja Sterlé fáradhatatlan volt, igyekezett megfigyelni mindent, sőt sikerült neki kapcsolatba kerülni Szemíha testvérével, egy értelmes fiatal férfival, aki Bárban dolgozott s nagy segítségére volt kísérőmnek. (Vehbija Karaduzovic. Vehbi arab név, az -a szerb végzet.) Vasja Sterlé főleg a nyelvtani paradigmákat írta össze s a többi anyagot ellenőrizte Vehbija segítségével. Ilyen módon sikerült valamelyes megbízható anyagot összehozni. Vasja Sterlé átadta nekem a saját feljegyzéseit s mindent részletesen megbeszéltünk. Ennek az alapján ismertetem a nyelvjárást a következőkben. Előre bocsátom, hogy — mint mindjárt látni fogjuk — a stari-bári nyelvjárás tipikus nyugat-ruméliai nyelvjárás, de sem a boszniai, sem a magyarországi bosnyák-török nyelvjárás kérdését nem oldja meg, bármily fontos egyébként ezeknek a nyelvjárásoknak a szempontjából is. Ügy látom, nagyon régi település, mely századokon keresztül elszigetelve fejlődött. A nyelvjárás lényegében a köznyelvi magánhangzó-rendszert mutatja. Feltűnő az ö és ü hangok megőrzése; Boszniában az ö, ü hangokat o, u képviseli, az ö, ü megmaradása az albániai törökre jellemző. (L. Acta Or. Hung. XIII, 16 —18.) Példák: yüs 'száz'; cöyli 'falusi'; yürtler 'mennek'; cüzel 'szép', cögler 'ég', cörmisik 'láttuk'; ülmis 'meghalt'; türci 'dal'; bükanam 'nagyanyám'; cün 'nap'; cütür 'elvinni'; cörül- 'látszani'; bürüm = buyurun; dügünciler 'lakodalmas nép'. Az ö > ü változást látjuk a következő szókban: dün- 'visszatérni'; cüpri 'híd'; ül- 'meghalni'; cütür- 'elvinni'. Nem látjuk a következőkben: cöyli 'falusi'; cögler 'egek'; cör- 'látni'. Jelentkezik a magas nyelvállású szóvégi magánhangzók nyugat-ruméliai törvénye: cöyli 'falusi'; ovayçi 'mezőre'; skolayçi 'iskolába'; alti 'hat'; cüpri 'híd'; akilli 'okos'; baganalari 'gyermekeket'; türci 'dal'; onunói 'tizedik'; çasi 'piac'; salli 'kedd'; buni 'ezt'. A -mis suffixumnak csak ez az egy alakja van: anglamamisim 'nem értettem'; citmisim 'mentem', beklemisim 'vártam', cörmisik 'láttuk', ülmis 'meghalt'; dogmis 'született'; yasamis 'élt'. A szóbelseji i > i változás: bu bize begenili 'ezt mi kedveljük'; cendinm 'az ő'; benim ehm 'az én kezem'; senin 'a te'; -misim: 1. az előző bekezdésben; celdim 'jöttem'; biz celmisik 'jöttünk'; siz celmisimz 'jöttetek';, cörülmesm 'nem szabad, hogy lássák'; yigirmi 'húsz'.