Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)

Tanulmányok - Németh Gyula: A magyarországi oszmán-török nyelv 57

A MAGYARORSZÁGI OSZMÁN-TÖRÖK NYELV 105 Fontos jelenség, hogy az u a suffixumokban Stari-Bárban alig szerepel; ez megint erősen elválasztja a bosnyák-töröktől. i > ü változás: dülher 'bájos'. A mássalhangzó-rendszer legfeltűnőbb sajátsága a palatális k-nák és <7-nek ç-re, illetve c-re való változása: cöyli 'falusi'; ici 'kettő'; seçis 'nyolc'; türci 'dal'; celiçen 'gelirkerí — de: okller 'tanulnak',

cüzel 'szép' cögler 'egek'; becir 'ló' (jegyeztünk heygir alakot is, de becir-t kétszer); cenç 'fiatal'; cel- 'jönni'; cör- 'látni'. (A palatalizáció fonetikai jellegét az egyes esetekben nem tudtuk megállapítani.) A szóközépi és szóvégi g — mint minden nyugat-ruméliai nyelvjárásban — megmaradt (néha a g is): hagana 'gyermek'; yemegi 'ételt'; dogmis 'született'; hegen- 'megkedvelni'; yigirmi 'húsz'. A szóközépi és szóvégi y és r hajlik az eltűnésre: — alisiyler 'foglalkoznak'; düneyler 'visszatérnek'; heciriyle 'lovával'; yürller 'mennek'; okller 'tanulnak'; kaynatiri, kaynatiriy 'főz'; kaynatirmayler 'nem főznek'; hegeniylei" 'kedvelik'; çasi 'piac'. A szókezdő h rendesen eltűnik: ava 'időjárás'; açm (< haçan) 'mikor, ha'; ásta 'beteg'; em de'. Másodlagos h-: hafetersm efendi 'bocsánat, uram'; az intervokalikus h gyengül: daha 'még'. A szóvégi m^n sajátságos jelenségével (1. 87.1.) itt is találkozunk: evic'i hemm anamim yasay be§ adam (helyesebben: anamim eviçi . . .) 'anyám házában öten élnek' (Szemíha adata — testvére megerősítette); hürüm < buyurun 1. lent. A szóvégi zöngétlenülés főleg a -z hangnál jelentkezik: yüs 'száz'; seçis 'nyolc'; yildis 'csillag'; bis 'mi'; sis 'ti'; celdinis 'jöttetek'. Anderer Fall: cenç 'jung'. A szóvégi -n néha eltűnik: ici 'icün', 1. DTVidin, 74; az igeragozásban a köznyelvi gelmissin ('te jöttél')-féle alakoknak Eszki-Bárban celmisi-féle alakok felelnek meg. L. lentebb, az igeragozási példáknál. Az alaktan fő vonásai a következők : Többesjel: haganalar 'gyermekek'; olar 'ők'; bular 'ezek'; cögler 'egek'; okller 'tanulnak'; düneyler

'visszatérnek';

celmisler 'jöttek';bular-dirler 'ezek . . .; kaynatirmayler

'nem

főznek'; hegeniyler 'kedvelik'. Vö. DTVidin, 45. Birtokos személyragok: (henim) anam, (senin) ana[n\), (onun) anasi 'az én anyám' stb.; babám 'apám'; efendim 'uram'; bizim anam, sizm anan, olarin anasi 'anyánk' stb.; hemm hasim 'fejem'; hemm elim 'kezem'; sizm hasin 'fejetek'; henim tëze 'nagynéném'. Nevragozás: Acc: yemegi 'ételt'; baganalari 'a gyerekeket'; buni 'ezt'; dnami 'anyámat'. Gen.: aym 'a hónapnak a'; dügüncilerin 'a lakodalmasoknak a'; henim- 'az én'; olarin 'az ő . . . -uk'; anamim 'anyámnak a'; anasinm 'anyjának a'. Dat.: skolaya 'iskolának, iskolába'; cöyliye 'a falusinak'; bize 'nekünk'; size 'nektek'; olara 'nekik'; béna 'nekem' (HEFFENING, 92. 1.). Loc: evde 'otthon, házban'. Abl.: evden 'házból'. A határozói esetek kifejezésére új alak is fejlődött a nyelvjárásban, mégpedig az iç 'belső' szóból. (Vö. a magyar -ha(n), -be(n) ragok eredetét.) A skolaya 'iskolába' alak skolayçi-val helyettesíthető. A skolayçi jelentése 'iskolába, iskolában' (1. a példamondatokat); akçiyaneyçi (ahçi—häne—ici) 'a konyhában'; ovayçi 'a mezőre'; eviçi 'házban'. — oniyle 'onun ile'. » Számnevek: bir, ici, iïç, dört, bes, alti, yedi, seçis, dokus, on, yigirmi, otus, kirk, elli, altmis, yetmis, seksen, doksan, yüs, bin, onunci.