Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)

Tanulmányok - Németh Gyula: A magyarországi oszmán-török nyelv 57

A MAGYARORSZÁGI OSZMÁN-TÖRÖK NYELV 103 meg lehet magyarázni: Georgievitsnél nincsenek délszláv jövevényszók* ellenben magyar elemek vannak: »dil« 'meridies', »on« 'plumbum', »nielf« 'lingua', »hass« 'venter' (»eleuen« 'lebendig', — ez talán csak alkalmi átvétel, vö. HEFFENING, 91, 96 — 97. 1.). Ezek Magyarországon kerültek bele az ő Törökországban szerzett nyelvtudásába és itt kerültek bele, a magyarországi bosnyák-török nyelvbó'l a bosnyák-török nyelvi sajátságok is. A k, g hangoknál azonban megtartotta a törökországi kiejtést. Georgievits nyelve tehát egészen más alakulat, mint ahogyan HEFFENING gondolja (90—93. 1.), nem kisázsiai és az Isztambulban beszélt nyelvjárások jellemzők rá elsősorban, hanem a magyarországi bosnyák-török nyelv. Az stari-bári török nyelvjárás Mikor 1956 szeptemberében Albániában jártam, megismerkedtem Táhir Dizdárí tiranai könyvkereskedővel, aki az albán nyelv török elemeivel foglalkozik s ezekről egy 7000 szót tárgyaló munkát írt. Munkája nem szaktudós műve, de rengeteg adat van benne. A Studime Filologjike, a tiranai egyetem egyik folyóirata, Huazime orientalizmash ne shqipet (Emprunts d'orientalismes en albanais) címen most — úgy látom, rövidített — részleteket közöl belőle. Tőle hallottam, hogy Bar-ban, a régi Antivariban, a montenegrói kikötővárosban, beszélnek egy török nyelvjárást, mely erősen eltér az ismert balkáni nyelvjárásoktól. Elképzelhető, mennyire érdekelt ez a nyelvjárás. Albániában egyetlen török falut vagy települést nem találtam, nincs ilyen Hercegovinában és Boszniában sem. Hogy Montenegróban van, arról sem beszélt nekem senki, csak Dizdárí. Érdeklődtem, de azt a választ kaptam, hogy Bárban törökök nincsenek. Az ősszel (1966) Szarajevóban beszéltem szaktársaimmal a kérdésről, s egyikük, Vanco Boskov, pár nap múlva arról értesített, hogy Bárban, illetőleg egy Bár melletti faluban valóban beszélnek törökül, — Szarajevóban él egy nyugdíjas tisztviselő, aki évtizedekig dolgozott Bárban s az közelebbi adatokkal fog szolgálni. Meglátogattuk az illetőt, s ő megerősítette a fenti értesüléseket. A falu neve Stari=Eski-Bar ('régi Bar'), négy és fél kilométerre van Bar-tól. Említett látogatásunk alkalmával a háziasszony megjegyezte, hogy az eszki-báriak sajátságos török nyelven beszélnek, a gyermek neve náluk bagana. Többet nemigen tudtak mondani a nyelvjárásról, s nem sikerült kapcsolatba kerülnünk azzal a pár bari emberrel sem, akik Szarajevóban élnek. Csak hat napom volt már a munkára, ebből négy nap az utazás Bárba és vissza, de elhatároztam, hogy ha két napra is, lemegyek Bárba. Filipovic professzor és Svetozar Markovié bölcsészetkari dékán melegen támogatták az ügyet, kitűnő kísérőt is adtak mellém, Vasja Sterlé szlovén származású fiatal turkológus személyében, aki nemcsak mindent megtett, hogy segítségemre legyen, hanem lelkesen vállalkozott arra is, hogy a nyelvjárás részletes ismertetését meg fogja csinálni. November 15-én megérkeztünk Bárba, másnap átmentünk Eszki-Bárba. Rendkívül nehéz helyzetben találtuk magunkat. Első utunk természetesen a falu kávéházába vezetett, amelyet mozgósítottunk, de a 8 — 10 vendég között törökül tudót egyet sem találtunk. Kiderült, hogy egy három nyelvű (szerb, albán, törcjk) területen vagyunk, ahol a szerb nyelv van általános használatban, de emellett beszélnek albánul és törökül is. Elvezettek bennünket egy Karaduzovic (Karagöz-) nevű, sajnos igen öreg gyümölcskereskedő-