Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)

Tanulmányok - Németh Gyula: A magyarországi oszmán-török nyelv 57

102 NÉMETH GYULA zetekben tengődött Törökország különböző részein; Isztambulban évekig tartózkodott. 1547-ben vitája volt egy mohamedán teológussal Nagyváradon. Több munkája van (pl. „De Turcorum ritu et caerimoniis" 1544), ezeknek több kiadása, bennük török szavak és szövegek találhatók, — mégpedig 1. egy nagy török szójegyzék (HEFFENING, 20—25. 1.); 2. egy „dialógus" (uo. 25—27. 1.); 3. egy „prognoma" (6 sor); 4. a Pater noster, 5. az Ave Maria, 6. a Credo és 7. egyéb kisebb feljegyzések. Ebből semmi sem eredeti, az egész Georgievits alkotása. A szöveg tehát nem elsőrangú s még hozzá nehéz átírási problémákat ad. Elsősorban nyugat-ruméliai sajátságokat mutat. 1. A magas nyelvállású szóvégi magánhangzók közül csak az i-t ismeri. HEFFENING (26. 1.) varrni, yokari-íéle alakokat olvas, mert hiszen a törökben ez a szabályos alak. Igen, de a nyugat-ruméliai nyelvjárásokban varrni és yokari a szabályos alak. HEFFENING kivételesnek tartja az * hangnak »e«-vel való átírását (43. 1.) — de idéz rá a csekély anyagból vagy húsz példát —, s azt mondja, hogy Georgievits nem tesz különbséget az i és * között, holott általában pontosan különbséget tesz; reá a »kézi« 'leánya' átírás jellemző, mely kizi-n&k olvasandó. Az i hangnak »e«-vel való jelölése az IllK-ban is; más nyelvemlékekben is világosan megállapítható. (Emellett az »e« az e hangot is jelöli.) 2. A -mis suffixum csak i magánhangzóval fordul elő. 3. Az evme (Vidin) típus is megvan Georgievitsnél (»ettigleremozi« = ettiglerimozi 'tevésünket', »peyner« peynir 'sajt'). 4. ö > o, ü > u, 1. DTVidin, 27. Georgievitsnél egyetlen ö vagy ü sem fordul elő, helyükön, a »dorth« 'négy' esetét kivéve, mindenütt »u« van, de HEFFENING az isztambuli nyelv alapján a megfelelő esetekben ü-t, a »dorth« 'négy' esetében ö-t olvas. Vö. albániai dort AOH XIII, 17. 5. A -lar, -1er típusú suffixumok vokalizmusa Georgievitsnál a „normális" (HEFFENING) használatot tükrözi. 6. Az ö > ü (»u«) változás Georgievits török nyelvében általános. L. a 4. pontot; HEFFENING, 47. 1., § 5; DTVidin, 33—40. 7. Az intervokalikus g Nyugat-Ruméliában is, Georgievitsnél is megmaradt. 8. A y-praesensre Georgievitsnél nincs adat. Georgievits török nyelvében tehát egy nyugat-ruméliai nyelvjárás jellemző vonásai látszanak. Ez világos, de most jönnek a bonyodalmak. Azt várnánk ti., hogy Georgievits, mint horvát ember, a nyugat-ruméliai nyelvjárások nyugati változatát, a bosnyák-törököt beszélte. Erre vall a második szótagbeli i > a: IHK »iakan« 'prope' < yakm (1. fent, 77. 1.) — Georg, »charangsia« 'formica' < karinca (HEFF. 53. 1.), azután a nem első szótagbeli w-nak o-ra való változása: IHK »bizun« ~ »bizom« 'a mi' (1. fent 81. 1.) — Georg, »bizom« (HEFF. 49—50, 54, 61. 1.), — mindkét nyelvemlékben számos példával; a szóvégi n eltűnése: Georgievits »itsi« '-ért' — Ist. icün — Küstendil: ici (saját feljegyzésem 1953-ból, 1. DTVidin, 74; ezt a jelenséget itt említem, bár boszniai adatom nincsen. HEFFENING inkább hibának gondolja, de nem az.) Mindezek a bosnyák-török sajátságok megvannak Georgievits török nyelvében. De hiányzik Georgievitsnél a boszniai török nyelv legfontosabb kritériuma: a köznyelvi £, g-nek ç'-vei és c'-vei való képviselete. A dolgot azonban