Nyelvtudományi Közlemények 69. kötet (1967)

Tanulmányok - Németh Gyula: A magyarországi oszmán-török nyelv 57

100 NÉMETH GYULA Sohn des Matko, Mitte des XVII. Jhds. in bosnisch-cirillischer Schrift abgeschrieben hat. Da das einer der sehr seltenen Fälle der cyrillischen Traskription türkischer Tezte ist, so beabsichtigt der Verfasser des Artikels diese Gedichte nachträglich zu veröffentlichen".) H. .Sabanovic kollégám felhízta a figyelmemet arra, hogy nagy haszonnal lehetne kutatni hasonló emlékek után a boszniai ferencrendi kolostorokban (Fojnica, Kresevo, Sutjeska, Visoko). Nagy hasznát vettem DERVI§ KORKUT kiadványának: Turske ljubavne pjesme u zborniku Miha Martelinija Dubrovcanina iz 1657. g. (Or. Inst. u. Sarajevu. Prilozi za orijentalnu filologiju, sv. VIII—IX. 1958—59. Sarajevo 1960). Olasz átírású szövegek. Mindezek alapján a bosnyák-török nyelv jellemző tulajdonságait csak nagy vonásokban és töredékesen tudom összeállítani. A nyugat-ruméliai 8 kritérium — mint ezt már EintTMB című munkámban megállapítottam — megvan. 1. BLATT (17. 1.) megmondja, hogy a köznyelvi bldü 'meghalt', oldi 'lett', örtü 'takaró' szavak népi kiejtése Boszniában uldi, oldi és urti, és fejtegetéseiből megállapítható, hogy a magas nyelvállású szóvégi magánhangzókat — éppúgy, mint Vidinban — minden esetben i képviseli. Ezt megerősíti Martellini. Az ő feljegyzéseihez először is meg kell jegyezni, hogy — mint a többi emlék — megkülönböztetik az *-t az i-től. Az előbbit »e«-vel, az utóbbit »i«-vel jelzik: »bulandi« 'zavaros lett' 1:1,21

»seli« 'árja' 1:1; »mi« kérdőpartikula (a után) 1:1; »deli« 'bolond'; »mi«kérdőpartikula (e után), ellenben »eschumun« iskumun 'szerelmemnek a' 1:1; »akel« 'ész' 1:1; »aider« 'mondja' 1:5; 2:3; »saghen« Ist. sakm 'vigyázz' 3:1; »kescgliar« Ist. kislar 'áttelel' 4:1. Ha mármost — ezt tudva — megnézzük a Martellini-szövegeket, azt találjuk, hogy a régi Boszniában ugyanúgy viselkedik a szóvégi i, u, ü, mint ma Vidinben, illetőleg ahogyan BLAU mondja. Most idéztem Martellinitől a »bulandi« és a »mi« példát; más példák: »uari« 1:2 = Ist..var'mind'— 3. sz. b. szraggal: vari; »selamumi« 'köszönésemet' 2:1; »cieruani« 'karavánja' 2:2; »karmsi«, vö. Ist. kirmizi 'piros' 3:5; »kumrim« 'gerlicém' 4:2—6 (egyszer: »kumrum«). TEUHELKA szövegében, az első dalban (I): »nazlu« 'kacér', feltűnő módon w-val, — a szöveg régi, lehet a dalnyelv hagyományos voltára is gondolni; »uiukude« 'alvásban', — megint szóvégi u, igaz, hogy ragozott alakban; »iuzumi« 'arcomat'; »iuzine« 'arcához'; »karmzi« 'piros'; »bulbuli« 'fülemülét'; »dudie« < duduya 'papagájtól' (így): »kumrie« 'gerlicétől'; »iuri« 'menj'; »ogli«'fia'; »nazari« 'pillantást'. A második dalban (II): »sevdudumi« 'kedvesemet', »cturdunmi« 'láttad-e'? 2. A -mis rag mindig i-vel van írva. Az olmus, yazilmis-íéle alakok (BLAU, 66: 42, 47, 49) BLAU önkényes átírásai. Martellini: »kurulmisc« a kurul- igéből 2:2; »olmisc« 'lett' 3:3,4; »salmisc« 'helyezett' 3:4. 3. Az -i- > -i- változást nem látom. 4. Az ö > o, ü > u változás általános, bár ebben a tekintetben sem a török írás, sem a cirillica, sem az olasz átírás nem ad felvilágosítást. Fontos, sőt feltétlenül döntő, amit BLAU műve 17. lapján erről mond (1. fent). Magam is hallottam beszélgetés közben Szarajevóban — művelt embertől — az efendum alakot (mindig így mondta az illető). Az bizonyos, hogy a műveltek 1 Az első szám a dal számát, a második a strófáét jelzi.