Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Magdics Klára: l. Fónagy Iván alatt 97

98 FÓNAGY IVÁN—MAGDICS KLÁRA lejtés: XXXV (1939), 102—111). Kétségtelen, hogy a német és a magyar mondat nyomatékeloszlása merőben eltér egymástól ezen a ponton: a német köznyelvben a nyomaték többnyire a szószerkezetek második tagjára esik „In einer Wortgruppe, in der sich eine oder mehrere Beifügungen mit einem Beziehungsworte verbinden, erhält das letzte sinnstarke Glied den vergleichsweise stärksten Ton, ohne Rücksicht darauf, ob es auch das sinnwichtigste der ganzen Gruppe ist" írja F. TROJAN (Deutsche Satzbetonung, Wien—Stuttgart 1961, 3), a magyarban pedig többnyire a szerkezet első tagjára, legalábbis a határozós és jelzős szószerkezetek esetében. 2. Az is nyilvánvaló, hogy ez az általános „szabály" éppen csak megközelíti az igazságot (vö. DEME LÁSZLÓ, Hangsúly, szórend, hanglejtés, szünet: A mai magyar nyelv rendszere. Budapest 1962, II, 458 és k.). A fokozó nagyon hegyes szerkezetben a nyomaték rendszerint az első tagra, a határozóra esik. A csökkentő jellegű kissé hegyes szerkezetben viszont tönbnyire a második tagra. S ez a kettősség nemcsak a mértékhatározós szerkezetben tapasztalható: Jfesszire mentek. Valahol utálnak. .Bármikor eljöhetsz. Néha meglátogatták. GyorB&n dolgozik. Lassanként rewdbejöttek. é. í. t. Egyes határozófajtákról könnyebben siklik át a nyomaték az állítmányra. A tekintethatározó („szemre impozáns") a megengedő határozó („gyermek létére kiállt vele") nyomatéka kevésbe stabil, mint például az eredményhatározóó vagy az állapothatározóé („darabokra vágta," „vadként üldözték"). A határozatlan névmási határozó nyomatéka lényegesen bizonytalanabb, mint a kérdő névmási határozóé, mely ritkán veszíti el nyomatékát (vö. DEMB, MNyR. II, 459): „valamennyire megtanulta", „Mennyire tudja?" Az esetek többségében nyomatéktalan a bizonyára, remélhetőleg, alighanem típusú „határozó" („bizonyára elfelejtették, remélhetőleg megadja", „alighanem íiagyobbak"). A mondatrészek nyomatékosságával kapcsolatban csak statisztikai jellegű szabályok állíthatók fel. Egyik sem kizárólagos érvényű (DEME, MNyR. H, 460). Az adott helyzetnek megfelelően ugyanaz a határozó hol nyomatékosabb, hol kevésbé nyomatékos, mint a meghatározott mondatrész. -4mott kerekedik egy fekete felleg. Amott tüzet gyújtottak. Fosárnap érkezett. Vasárnap meglátogatták. Ijedtében esett el. Ijedtében efesett. Cherében adta. Cserében odaadta. A disznóknak vetették oda. A mesternek megengedték. Kétszer jött el. Kétszer áíjöhet, de . .. jPe/hosszal vezet. Fejhosszal Aarmadik (lett). é. í. t. é. í. t. Gyakran a nyomaték helye jelzi csak, hogy a mondat milyen körülmények között hangzott el, s hogy mi állt éppen az érdeklődés előterében (BALASSA JÓZSEF, Hangsúly a magyar nyelvben: NyK. XXI, 401—434).