Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Magdics Klára: l. Fónagy Iván alatt 97

A nyomaték jelentésmeghatározó szerepe határozós szerkezetekben 1. Alig akad újabb keletű beszédsajátság, mely olyan erős ellenkez:ést; váltana ki, mint a „pesties" hangsúly. Amikor egy spontán beszélgetésfelvéterí; néhány nyelvész kollégánkkal meghallgattunk, a legtöbben az ilyenfajta1 szólamhangsúlyt kifogásolták: ,,nagyon peches", ,,szó sincs róla", ,,ne bántsatok", „sérthetetlen vagyok", „teljesen/etörtek", é. í. t. A kifogásolt szólamok zömében a nyomatékeloszlás tért el a megszokottól. A nyomaték a szerkezetek második (harmadik) tagjára esett, és nem az elsőre. Különösen gyakori az ilyen eltolódás határozós ós jelzős szerkezetekben. A nyomatékeloszlás esztétikai hatása nem független a szólamok hanglejtésétől. Akkor bizonyult különösen bántónak az eltolt nyomaték, amikor a nyomatékos szótagban mintegy terccel emelkedett a hang, és ezt a jelentékeny emelkedést kvartnyi esés követte: ^ va- : '.._,•; .., . . sérthetetlen gyök. Sokkal kevésbé vagy egyáltalában nem volt zavaró a nyomatékeltolódás a szólamok egy részében, amikor a dallam egy hangnyit emelkedett a nyomaté -, kos szótaggal, és ezután enyhén, félhangonként ereszkedett: ... nagyon ^ ches \, ; , Kevésbé bántó a nyomatékeltolódás akkor is, ha a hang lelépésével párosul: ... nagyon peches. Más esetekben (pl. „sérthetetlen vagyok") nem enyhítette a hanglejtés a nyomatékeltolódás kellemetlen hatását. Nyelvművelőink, nyelvészeink többnyire a német nyelv hatására vezették vissza a nyomatékeltolódást (BITLÁNYI GYÖRGY, A magyar hangsúly rom-* lása: MNy. XL (1944), 330—348; JACOBI LÁNYI ERNŐ, Hangsúly és hang-7 Nyelvtudományi Közlemények LXVIII/i