Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Kakuk Zsuzsa: A szláv közvetítés kérdése a magyar nyelv oszmán-török elemeiben 51

56 KAKÜK ZSUZSA megfelelőiben mutatkozó u hang tehát — hacsak más kritérium nem támogatja — nem bizonyíték a déli szláv közvetítés mellett. Némileg problematikusabb a török eredetű török szavak u hangja a mai köznyelvi török ü hanggal szemben. Több jelenség alapján állíthatjuk, hogy jövevényszavaink abból a török nyelvjárásból kerültek ki, amelynek jellegzetességeit ma az archaikus nyugat-balkáni nyelvjárás képviseli.3

Ebben a nyelvjárásban pedig ma is ismert jelenség az ö, ü hang velarizálódása, különösen g és y szomszédságában. Az előbbi esetben rendszerint együtt jár a g palatalizálódásával. Ha egy jövevényszóban a török köznyelvi gö-, gü- szókezdettel szemben go-, gyo- vagy gu-, gyn- szókezdetet találunk, ez nem szerb, hanem török nyelvjárási jelenséget tükröz. Ez a török nyelvjárási jelenség mutatkozik pl. a következő szavakban: gyumruk 'vám' (< oszm. N. *g'umruk ^ oszm. Közny. gömrük ; vö. szb.-hv. âumruk), gyonli 'önkéntes katona' (< oszm. N. *g'onli ~ oszm. Közny. gönüllü ; vö. szb.-hv. donülija), gurcsi, gyurcs\ 'kurd' (<C oszm. N. g'urçi < perzsa gürcí ; szerb-horvát megfelelője *durcija lehetett). Ugyanígy magyarázható a m. tyupri 'híd' adat (< oszm. N. *Rupri ~ oszm. Közny. köpri, ma: köprü ; vö. szb.-hv. cuprija). Néhány más esetben viszont nehéz török előzményt feltenni; valószínűleg inkább szláv eredetű pl. a kucsuk 'kicsi' (<szb.-hv. kùcuk<Coszm. kücük) és a csuruk 'hamis<pénz>' (<szb.hv. cùruk < oszm. cürük). Összefoglalva, joggal mondhatjuk, hogy az u hang a mai török köznyelvi ö és ü hanggal szemben önmagában nem bizonyíték a szláv eredeztetésre. 4. Áttérve a mássalhangzókra, elsőnek a legismertebb mássalhangzó kritériumról a török palatális k ~ szerb-horvát c ~ magyar ty hangmegfelelésről kell beszélnünk. Véleményem szerint külön kell választanunk a török ke, ki, kö, kii hangkapcsolatok tárgyalását a török ka hangkapcsolat tárgyalásától. 0

a) Az első esetben a kritérium pozitíven alkalmazható, vagyis szerb jövevényszó az a magyar szó, amelyben a ke, ki, kö, kii hangkapcsolatban álló k helyén ty hangy

van. Ilyen pl. a

hátyim 'helytartó' (< szb.-hv. hacim < oszm. hâkîm) vagy a zetyir 'gyűrű' (< szb.-hv. zééir < oszm. zehkir). Negatív értelemben azonban csak akkor mondhatjuk egy szóról bjztosan, hogy közvetlen török eredetű, ha a magyar és török &-val szemben valóban kimutatható a szb.-hv. <, hang. A ke, ki hangkapcsolatban ugyanis sokszor a szerb-horvátban is megmarad az eredeti török k hang, pl. oszm. kéje 'kefe' >->•> szb.-hv. kefa ; oszm. kile súlymérték ~ szb.-hv. kila ; máskor mindkét alakban megvan a szó, pl. oszm. asker 'katona' <~ szb.-hv. asker, ascer ; oszm. keser 'balta' ~ szb.-hv. keser, ceser. Ezen az alapon biztosan török eredetű a m. kilim 'szőnyeg' szó (< oszm. kilim ; vö. szb.-hv. cilim), de csak valószínűleg török eredetű a m. asker 'katona' (< oszm. asker), mert ez a szó a szerb-horvátban is megvan k-s alakban, vö. szb.-hv. àsker 'katona', kaziasker 'bíró'. Természetesen biztosan töröknek mondhatjuk azt a szót, amelyben a k mellett valamely más kritérium is támogatja a közvetlen átvételt, pl. ikindi 'délután' (< oszm. ikindi ; vö. szb.-hv. iélndija, iklndija), kösze 'csupasz, szakálltalan' (< oszm. köse ; vö. szb.-hv. cósa), kurdi 'női mellény' (< oszm. kurdi ; vö. szb.-hv. ciirdija). 3Vö. T. OK. 10

(]956): 61 — 64.