Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Kakuk Zsuzsa: A szláv közvetítés kérdése a magyar nyelv oszmán-török elemeiben 51

A SZLÁV KÖZVETÍTÉS KÉRDÉSE A MAGYAR NYELV OSZMÁN-TÖRÖK ELEMEIBEN 57 E kritériummal kapcsolatban a következőket kell még megjegyeznünk: Néhány magyar szóban nem ty, hanem t hang mutatkozik. Ezek a szavak szláv eredetűek, a ty depalatalizálódása valószínűleg magyar jelenség. Hyen szó pl. a tiha, tihája 'helyettes, segédtiszt' (< szb.-hv. cehája < oszm. N. kehäya). Nem tartozik a fenti kritérium példái közé a szattyán 'bőrfajta? (< oszm. sahtiyän ; vö. szb.-hv. sähtijän) és a kutya 'kunyhó' (< szb.-hv. kùtija < oszm. kúti) ; ezeknek ty-]e nem oszm. k-ból, hanem ti hangkapcsolatból lett. Valószínűleg alakkeveredés eredménye a m. Tettye helynév (~ oszm. tekke 'derviskolostor' ** szb.-hv. tèkija, tecíja 'ua.'). b) Más elbírálás alá esnek azon jövevényszavaink, amelyeknek arab eredetű török előzményében palatizált Jc és â hang kapcsolata: M (Jcä) állott. Ebben a hangkapcsolatban ugyanis a palatizált # kiejtése már a törökben annyira közelállt a magyar ty hang kiejtéséhez, hogy azt a magyar nyelvérzék közvetlen átvétel esetén is ty (ritkábban cs) hanggal helyettesíthette. Világosan mutatja ezt pl. am. tyábe 'a Kába kő' (< oszm. Kábé ; vö. szb.-hv. Cába) szó, amely bár ty hang van benne, szóvégi e hangja közvetlen eredetre mutat. Csupán a ty alapján tehát nem mondhatjuk teljes meggyőződéssel szláv eredetűnek pl. betyár (~ oszm. bekár ; ~ szb.-hv. bècâr), duttyán 'bolt' (~ oszm. N. *dukkän, Közny. dükkan < ar. dukkán ; <y szb.-hv. dúcán), csáfir 'hitetlen' (^y oszm. kâfir ; rv szb.-hv. cáfir), szavunkat. Természetesen változik a helyzet, ha más kritérium is támogatja a közvetítést, így a betyár szó késői előfordulása miatt (1754) nem lehet közvetlen átvétel, vagy a tyáto csato 'írnok' szó (< szb.-hv. cáto, amely a cátib < qszm. kátib becéző alakja) jellegzetes o hangja miatt csakis szerb-horvát eredetű lehet. 5. Lényegében az előzővel azonos török hangtani jelenségen, a palatizálódáson alapszik a török palatális g <~ szb.-hv. d megfelelés, mint kritérium azonban más jellegű. Ez a kritérium ugyanis csak negatív értelemben alkalmazható: ha megmarad az eredeti török g hang, az biztos kritérium a török erecíetre, pl. bazargán 'kereskedő' (< oszm. bazirgan ; vö. szb.-hv. bazárdán), csesniger basa 'asztalnok' (< oszm. çesnegîr ; vö. szb.-hv. cesneder), gidi szitokszó (< oszm. gidi ; vö. szb.-hv. didi). De ha gy-vé változik, az nem minden esetben kritérium a szláv közvetítésre; Ugyanis a szókezdő palatális g a törökben is erősen palatizált, különösen a gö-, gü- szókezdetben. Mint a 3. pontban már említettem ez a szókezdet a nyugat-balkáni török nyelvjárásban g'o, g'u-iíSbk hangzik. így tehát semmi különös nincs abban, ha a gö-, gü- szókezdet a magyarban is gy- hanggal jelenik meg, méghozzá sokszor olyan szavakban, ahol más kritériumok is igazolják a közvetlen török eredetet. Vö. pl. gyömli 'önkéntes katona' (< oszm. ív. gönülli ; vö. szb.-hv. donidija), gyülep 'rózsavíz' (< oszm. *cülep ^v Irodalmi gülab ; a szerb-horvátban nincs kimutatva), gyumrukcsi 'vámszedő' (< oszm. R. gömrükcsi ; szb.-hv. dumrukcija), gyürcsi 'kurd' (< oszm. gürci ; szb.-hv. megfelelője *durcija lehetett). Meg kell még említenünk, hogy éppen az említett szavak közül a gyömli és gyürcsi igen sok, szabályos és kevésbé szabályos alakváltozattal rendelkezik. Török szempontból szabályos pl. a gyürcsi, gürcsi, görcsi és gyömli, valamint a gyürcsi, gurcsi és gyonli, szláv szempontból szabályos a gurcsie, gyomlia, gyumlia, de szabálytalan a gyürcsia, gürcsia, gyomlia, gyünlia. Ezeknél a szavaknál nagyfokú alakkeveredéssel kell számolnunk.