Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Kakuk Zsuzsa: A szláv közvetítés kérdése a magyar nyelv oszmán-török elemeiben 51

A SZLÁV KÖZVETÍTÉS KÉRDÉSE A MAGYAR NYELV OSZMÁN-TÖRÖK ELEMEIBEN 55 , Pozitív értelemben teljes biztonsággal alkalmazhatjuk a kritériumot. Vagyis kétségtelenül szláv eredetű az a szó, amely -a végződésű, mint pl. a csizma (< szb.-hv. cízma < oszm. çizme), kila 'súlymérték* (< szb.-hv. kila < oszm. kile), szekszina 'nyereg' (< szb.-hv. seksàna (Skaljié) < oszm. seksdne). Másrészt teljes biztonsággal török eredetűnek mondhatjuk azt az -e végű szót, amelynek -a végződésű megfelelőjét ki tudjuk mutatni a szerbhorvátból, pl. aínáme 'okmány' (< oszm. ahdnâme ; vö. szb.-hv. ahdnáma), kefe (< oszm. kefe ; vö. szb.-hv. khfa), kecse 'pokróc' (< oszm. keçe ; vö. szb.hv. kéca, ceca). Viszont ha egy -e végű magyar adat -a végű szerb megfelelője nem mutatható ki, csak valószínűséggel mondhatjuk rá, hogy közvetlen török átvétel, mert az -a végződés a szerb-horvátban nem mindig alakul ki; pl. oszm. çare 'segítség' > szb.-hv. câre ; oszm. eriste 'metélt' > szb.-hv. jhriSte ; oszm. leké 'folt' > szb.-hv. léce, leca. E; kritérium alapján is vannak kettős átvételek, mint pite ~ pita (vö. oszm. pite és szb.-hv. pita ; bár ez utóbbinál kétséges, hogy van-e egyáltalán köze a török pite szóhoz), késze ~ kesza 'zacskó' (vö. oszm. kese és szb.-hv. kesa). 3. A magánhangzók körében maradva egy olyan kritérium következik, amely csak negatívan — tehát, ha a hangváltozás nem jelentkezik — alkalmazható teljes biztonsággal. A szerb-horvát hangzórendszerből hiányzik az ö és ü hang; ezt a két török hangot a szerb-horvát nyelv u-val helyettesítette. Ha tehát egy jövevényszavunkban ö vagy ü hangot találunk, ez biztos kritérium arra, hogy az adott szó közvetlenül a törökből került nyelvünkbe. Ilyenek pl. kurdi 'női mellény' (< oszm. kurdi ; vö. szb.-hv. cùrdija), gyülep 'rózsavíz' (< oszm. *cülep, irodalmi gülab, a szerb-horvátban nincs kimutatva), kösze 'csupasz, szakálltalan' (< oszm. köse ; vö. szb.-hv. cósa), keszele < köszele 'bőrféleség' (< oszm. kösele ; vö. szb.-hv. cusele). ' Ha viszont a magyar adatban u hangot találunk, ez önmagában nem bizonyítja a délszláv közvetítést. Ez esetben ugyanis jogosan feltételezhetjük, hogy az illető szónak már a törökben is volt u-s alakja. Különösen feltehető ez az arab-perzsa eredetű török szavaknál. Az arab u hangnak ugyanis a törökben u ^ ü váltakozás felel meg, amit a török szótárak hol Ä-vel, hol w-val, hol ü ~ u váltakozással jelölnek. A magyar adatok pontosan tükrözik ezt a tarkaságot, ü hangot tartalmaz pl. a hücset 'okmány' (< oszm. hüccet < ar. huffet ; vö. szb.-hv. huget) és a kurdi 'női mellény' (< oszm. kurdi < ar. kurdi ; vö. szb.-hv. cùrdija) szó. u hangot tartalmaz pl. a mutaveli 'intéző' (< oszm. *mutaveli, a szótárakban mütevelli < ar. mutaveli ; vö. szb.-hv. mutevelija) és a mufti 'elöljáró' (< oszm. *mufti, a szótárakban mufti < ar. mufti ; vö. szb.-hv. muftija) szó. Váltakozó kiejtést mutat pl. az azonos eredetű muháfiz és muhafezet szó (m. muháfiz 'helyőrség parancsnoka' < oszm. *mùhâfiz, a szótárakban muháfiz < ar. muháfiz ; vö. szb.-hv. muháfiz ; m. muhafezet 'helyőrség' < oszm. muhafezet < ar. muhâfaza ; vö. szb.-hv. muhdfèza), vagy a rebbiul evei ~ rebbiul evvel 'a mohamedán holdév harmadik hónapja' (< oszm. rébbiül evvel < ar. rebbiul evei ; vö. szb.-hv. rebîul-èvvel). Különösen figyelemre méltó a mutaveli és mufti adat, mivel ezeknek szóvégi -i hangja világosan közvetlen átvételre mutat. Az arab-perzsa eredetű török szavak magyar