Nyelvtudományi Közlemények 68. kötet (1966)

Tanulmányok - Kakuk Zsuzsa: A szláv közvetítés kérdése a magyar nyelv oszmán-török elemeiben 51

A szláv közvetítés kérdése a magyar nyelv oszmán-török elemeiben -Közismert dolog, hogy oszmán-török jövevényszavainknak egy része nem közvetlenül az oszmán-törökből, hanem a déli szláv nyelvek, elsősorban a szerb-horvát közvetítésével került nyelvünkbe. E közvetítés nyomai néhány esetben olyan szembetűnően mutatkoznak, hogy nyelvészeink igen korán felfigyeltek rá. HUNFALVY PÁL „A vogul föld és nép" c. munkájában (298. 1.) már 1860-ban utalt arra, hogy török szavaink egy része szerb közvetítéssel került nyelvünkbe. A déli szláv közvetítés kérdése oszmán-török elemeink kutatásának azóta is a legizgalmasabb és legtöbbet vitatott problémaköre. Bár a jövevényszavakról írott cikkekben számos idevonatkozó megjegyzés látott már napvilágot, a közvetítés kérdésének rendszeres megvizsgálására még nem került sor. Nagy jelentőségű ezen a téren KNIEZSA ISTVÁisrnak ,,A magyar nyelv szláv jövevényszavai" c. munkája (Bp. 1956.), amelybe nemcsak a török eredetű szláv szavakat vette fel, hanem azokat is, amelyeknél a közvetítés kérdése a korábbi irodalomban egyáltalán felmerült. Ilyenképpen ez a munka — bár nem ezzel a céllal készült — a szláv közvetítés kérdésének bizonyos szintézisét adja. Oszmán-török elemeink adatgyűjtése és. feldolgozása során számomra is szükségessé vált az anyag megrostálása, a szláv szavak kirekesztése, a közvetítés kérdésének megvizsgálása. A szláv közvetítés történeti háttere általában tisztázott. A kisszámú anatóliai törökség ereje nem volt elég azokhoz a hatalmas hódításokhoz, amelyek egész Délkelet-Európát a török szultán adófizetőjévé tették. A Balkán félsziget meghódítása után a további hódításokban egyre nagyobb szerep jutott a balkáni szláv népeknek. A hazánkat elfoglaló és megszállva tartó mohamedán katonaság nagy része szláv származású: bosnyák, horvát, szerb stb. nemzetiségű volt. A" hadsereg legértékesebb fegyvernemét képező janicsárok is — közismert újoncozási módjuk következtében — többnyire keresztény szülők gyermekei voltak. E balkáni szláv származású mohamedán katonák törökül és szláv anyanyelvükön egyaránt beszéltek. Hogy az úgynevezett ,,török hódítók" mennyire nemcsak törökök voltak, azt érdekesen tükrözik egyes korabeli utazók Budáról tett megjegyzései. Pl. Pigafotta 1587-ből származó útleírásában mondja, hogy Budán a horvát nyelvet „majdnem valamennyi török" ismeri, s száz évvel később Evliya Celebi is azt írta, hogy Buda lakosai „mindnyájan bosnyákok" (FEKETE L., Budapest a törökkorbán. 154. lap). Vagyis a ,,török hódítók" jelentős része valójában nem is török volt, hanem mohamedán vallású szláv. A szláv anyanyelvű katonaság mellett nagy szerep jutott a közvetítésben a törökök elől tömegesen menekülő és a Dunántúl déli részén, valamint az 4*